Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
624 törvény hiánya lehetővé tenné a gyűlöletbeszédet. A rasszista beszéd ma is büntetendő. Ez egy fo ntos tétel. A különbség csak az, hogy ez a javaslat azt akarja megfogalmazni, hogy olyan személyek is perelhessenek, akiket egyébként személyükben közvetlenül nem érint a sértő kijelentés. Számos félreértést, végrehajthatatlan jogbizonytalanságot okoz ez a megoldás. Mi van akkor, ha egy csoport egyik tagja úgy érzi, hogy őt valóban sértette a magatartás, a gyűlöletbeszéd, a csoport másik tagja pedig nem érzi úgy? A csoport egyik tagja úgy érzi, hogy bíróságra kell vinni az ügyet, egy másik tagja pedig kifej ezetten tiltakozik az ellen, hogy bíróság elé vigyék az ilyen ügyet? (13.30) Hogyan fogja feloldani a bíróság ezt, ha életbe lépne egy ilyen törvény? Mi a helyzet akkor, ha a jogsértő fél, vagy mondjuk úgy, hogy az alperes és a felperes is olyan bizonyíték okat, olyan tanúbizonyítást vonultat fel, amely ugyanazon csoport tagjaiból áll? A felperes is azt bizonyítja ugyanazon csoport tagjaival, hogy bizony elkövették a jogsértést, és az alperes is ugyanazon csoport tagjaiból tanúkat állít maga mellé, hogy nem követték el, nem érzik magukat sértettnek. Egy káosz az egész. Nyilván egyetlenegy megoldás van, amit az Alkotmánybíróság is egyedül járható útnak tart az én értelmezésemben, ha megköveteljük azt, hogy akit megsértettek, személyesen indítson pert. Csak az indítson pert, akit személyesen sértett egy jogsértő magatartás, egy rágalom, egy becsületsértés vagy egy gyűlöletbeszéd. Tehát azt kell mondjam, kártékony egy ilyen törvényalkotás, ami most folyik az Országgyűlésben. A gyűlöletbeszéd elleni küzdelemnek és az arról való verbális küzdelemnek nem az az egyetlen módja, hogy az ötödik vagy a hatodik törvénytervezettel bombázza a kormány vagy éppen a szocialista frakció a parlamentet és az Alkotmánybíróságot; a gyűlöletbeszéd elleni - hangsúlyozom, verbális - tá rsadalmi küzdelemnek van más módja is. A törvényhozási eszközök köre szűkös, különösen a büntetőjogi jogi eszközök köre. Ahogyan mondtam, most sem eszköztelen a büntetőjog szempontjából, büntetőjogi eszköz nélkül nem marad az, akit sértenek, de a polgári j ogi eljárásban sem eszköztelen. Amire most törvényt akar alkotni a tisztelt Ház a kormány javaslata szerint, az megítélésem szerint most is peresíthető. Most is peresíthető egy ilyen magatartás, egy ilyen kijelentés, természetesen a konkrét személy által, akit az sért. Összefoglalva, a gyűlöletbeszédnek ez az államtitkár úr által sorszámozott ötödik próbálkozása valószínűleg osztozik az eddigi próbálkozások sorsában. Ha az Alkotmánybíróság mégis megváltoztatná a véleményét, érdekes helyzet állna elő, hiszen csak az alkotmányos normák változása magyarázhatná ezt változást. Mert amit, amilyen érveket eddig használtak az alkotmánybírák, azok a kifogások ezzel a törvényjavaslattal szemben is felmerülnek. Itt szeretném Bárándy Gergely figyelmét felhívni: sokszor hallottam már hivatkozását a legutóbbi, a büntető törvénykönyv gyűlöletbeszédbeli büntetésénél az Alkotmánybíróság döntése esetében bizonyos párhuzamos indoklásokra és különvéleményekre. Képviselő úr, nyilván jogászként ön is tudja, hogy a párhuzamos indok lás és különvélemény abban különbözik, hogy a párhuzamos indoklás ugyanarra a következtetésre jut, bár más indokok alapján. (Dr. Bárándy Gergely: Van különvélemény is.) Tehát amikor Kovács Péter párhuzamos indokolására hivatkozik, az azt jelenti, hogy Ková cs Péter ugyanúgy alkotmányellenesnek találta azt a törvényjavaslatot, legfeljebb más indokok alapján, más megfontolásból. Tehát nem érdemes úgy beállítani, hogy volt három alkotmánybíró, mert valójában egyetlenegy különvélemény volt, amely alkotmányosnak találta azt a megoldást. A többi alkotmánybíró, akkor a még 11 tagú Alkotmánybíróság többi bírája nem találta alkotmányosnak azt a megoldást. Tehát ez egy félreértés, és ha lehet, a jövőben ezt mindig tegye tisztába, hogy az, aki párhuzamos indoklással élt az alkotmánybírósági határozat rendelkező része iránt, nem értett egyet a törvényjavaslat alkotmányosságával. Ez egy nagy különbség, mert azt jelenti, hogy pillanatnyilag az Alkotmánybíróságban döntő többségében olyan bírák vannak, akik az ilyen típusú
