Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
572 szembemennek az idősödő és idős emberek valós problé máival. Még a Kincsnek nevezett program sem valósulhatott meg . (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Összegezve megállapíthatjuk, hogy a magyar idősödők és idősek ügye veszélyben van, mind többen kerülnek megélhetési válságba a rendszer anómiája m iatt. Az idősek világnapján egyszerre lelkiismereti és jogi kérdéssé vált a közkötelezettség közfelelőssége minden szinten. Ez valamennyiünk feladata. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióve zetőhelyettes úr. A kormány nevében Korózs Lajos államtitkár úr kért szót. Parancsoljon! KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon szépen köszönöm, hogy az idősek világnapja kap csán szóba hozta azokat a kormányzati ügyeket, amelyek előttünk állnak. Ez lehetőséget teremt nekem arra, hogy tájékoztassam részben a tisztelt Házat, részben a magyar társadalom egészét, de leginkább azt a közel 3 millió embert, akiket most az idősek társ adalma körébe sorolunk. Kedves Képviselőtársaim! Szeretném, ha azokat a kihívásokat, amelyek előtt áll a magyar társadalom és az idősek társadalma, nem tragédiaként élnénk meg. Úgy gondolom, a demográfiai kihívás nem büntetés, nem átok, az lehetőség arra a magyar társadalom és a társadalomban a politika minden szereplője számára, hogy gondoljuk végig a jövőnket, hogy gondoljuk végig, mi a politika szerepe a társadalom formálásában. Hogyan képzeljük el az idősek társadalmát 5 év múlva, 10 év múlva, 20 év múl va, 30 év múlva Magyarországon? Annál is inkább, mert úgy látom, az itt ülők mindegyike érintett még abban, hogyan fog kinézni ez a társadalom 30 év múlva. Remélem, mindenki jó egészségnek örvendve még élni fog 30 év múlva. Azt is pontosan tudjuk, hogy a n yugdíjrendszerünket legalább 50 évre tervezzük. Akkor ebből a tervezési stratégiából kiindulva azt gondolom, hogy néhány kérdést természetesen fel kell tenni, és a politika szereplőinek ezekre a kérdésekre igyekezni kell válaszokat keresni. A demográfiai k ihívást, a demográfiai öregedést nem tragédiának fogom fel, hanem egy lehetőségnek, hogy gondoljuk végig ennek a társadalomnak a jövőjét. (9.10) A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni: évek óta folyik egyfajta gondolkodás ebben a kérdésben. Tízéves, tiz enegyedik éves az Országos Idősügyi Tanács. Ha emlékeznek képviselőtársaim, még Horn Gyula kormányfő hozta létre, ő volt az első elnöke. Nagyon kevés olyan ország van Európában, amelyik azzal dicsekedhet, hogy a nemzet kormányának elnöke az idősügyi tanács elnöke. Nem volt ez persze mindig így, mert volt négy év, amikor nem töltötte be egy bizonyos személy az Idősügyi Tanács elnöki posztját, sőt átadta a miniszterének, és a minisztere is továbbadta, és társelnöki rendszerben működtették, de erre nem szeretn ék kitérni, mert sokkal fontosabb az a stratégiai gondolkodás, amiről most szeretnék szót váltani önökkel. Kezdem azzal, hogy a miniszterelnök úr ez év tavaszán, márciusban az Országos Idősügyi Tanács előtt azt kérte a tanácstól, tessenek gondolkodni azon, hogy alkossunk meg egy nemzeti idősügyi stratégiát. Tisztelettel jelentem a Háznak és a hárommillió idős embernek, hogy az Idősügyi Tanács beleállt ebbe a feladatba. Az Idősügyi Tanács a nyár folyamán 14 olyan szakbizottságot hozott létre, amelyek elkezdt ek gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, magyar társadalom, az idősügyben. Tisztelettel jelentem, hogy azon túlmenően, amit professzor úr is említett, az idősügyi charta, a Kincsprogram, amelyet annak idején megfogalmaztak, a nemzeti cselekvési programban mindmind figyelembevételre fog kerülni.
