Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitájának folytatása és lezárása - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
3891 koncentráció. Azért mondom, hogy pedagógiailag elhibázott, mert az a kisgyerek, akit először óvodába vis znek, hogy folytassa azt a szocializációs folyamatot, ami a családban indult el, aztán beviszik az általános iskolába, nem szolgáltatást akar igénybe venni, sőt nem is azt vesz igénybe. Az iskola ebben az esetben nem szolgáltatóhely, hanem közösségmegtartó erő. Nem az elektronikus tábla vagy a digitális tábla fogja a megfelelő eredményt hozni, hanem az a szeretetközösség, amiben fölnevelődik a gyerek, ahol elkezdődött a nevelése. Minél távolabb viszem ettől a közösségtől, annál rosszabb hatása lesz az ő sze mélyes fejlődése szempontjából ennek a dolognak. Ezért úgy gondoljuk, nemcsak pedagógiailag elhibázott és gazdaságilag haszontalan - hadd mondjam még egyszer - az ilyen típusú centralizáció, mert a behordáshoz buszokra és mindenféle normatívára van szükség - hiszen látjuk, kiegészítő normatívákat kénytelen adni azért , hogy valahogy behordja a gyerekeket. Pedagógiailag azért is elhibázott, mert nemcsak ez a korosztály nem ezt igényli, hanem például a romatársadalom integrációját is nehezen tudom elképzelni , hiszen a helyi iskolába is alig lehet behozni a gyerekeket. Gondolják el, ha majd szállítani kell őket valahova busszal, az teljesen ellehetetleníti ezt a helyzetet. Nem azt mondom, hogy nem kell az együttműködés, sőt. Félre ne értsék, én a kolhozokban n em hiszek, de a kooperációban igen. A kettő között az a különbség, hogy az egyik valamiféle kényszerre jött létre - lehet, hogy az gazdasági kényszer, mert arra ösztönzik , a másik meg egy önkéntes társulás. Én az önkéntes társulásokra rábíznám a pénzt, h ogy ők döntsék el, az egyes helyeken megtartjáke az alapiskolákat, mindazokkal az előnyökkel, ami a helyi közösségben folyó oktatást jelenti, vagy pedig összeállnak, és közösen hoznak létre iskolát. De ne diszkrimináljam azt, aki önállóan próbálja megtart ani a helyi iskoláját! Mert a jelenlegi normatívák szerint kétszer annyit ér a költségvetésnek egy gyerek, ha központosított iskolában képzik, mint ha helyben tanítanák, abban a közösségben, ahol eddig felnőtt. Kérem tisztelettel, gondolják ezt meg. Arra v onatkozik az egyik módosító indítványunk, hogy ezt valamilyen módon teremtsük meg. S még egy aspektusát hadd emeljem ki ennek a kérdésnek. Nem egyszerűen pedagógiai ügyről, nem egyszerűen gazdasági ügyről van szó, hanem a vidék megtartásáról van szó. Számo s tanulmány bizonyítja, hogy azokban a térségekben, ahol megszűnik az iskola - mert az nem egyszerűen csak egy szolgáltató intézmény , ott szétzilálódik a közösség, onnan elköltöznek a fiatalok, és ott nem lesz gyerek se. Mindig azt szokták mondani, hogy nincs gyerek. De kérdés, hogy mi volt előbb: megszűnt az iskola, és akkor a szülők a gyerekeik érdekében elköltöznek onnan, mert nincs meg semmi feltétel, ő pedig nem akar semmi rosszat a gyerekének. Ki fog ürülni a vidék, és ennek súlyos következményei le sznek a városra is. A vidéki térségek európai chartája mondja - valószínűleg nem véletlenül , hogy város és vidék közös sorson osztoznak. Mondom még egyszer, számoljanak utána gazdaságilag, ha az integráció és a központokba hordás összes költségét összead ják, drágább rendszerről van szó, mint ha megpróbálnánk helyben, a gyerekek életkori sajátságainak megfelelően, még ha kisebb csoportokban is, megteremteni a helyi oktatás feltételeit, legalább az óvodában és az alsó tagozatban. Az ezer fő alatti lélekszám ú települések száma meghaladja az 1700at. Ez településeinknek több mint a fele. Katasztrofális következményekkel járhat, ha ezeken az első körben érintett településeken megszűnik az oktatás. A vidék társadalmát, az intézményrendszerünket, a településstruk túránkat ez alapvetően átrendezi. S mondom még egyszer: piaci, gazdasági észérveket ehhez nagyon nehéz találni. Kérem tisztelettel, számoljanak utána, mibe kerül ez a rendszer, és mibe kerülne, ha megpróbálnánk a feltételeket helyben megteremteni. Itt háro m módosító indítványt nyújtottunk be. Az egyik tehát ezt a bizonyos helyzetet próbálja kezelni egy belső átcsoportosítással, hogy a térségben ne legyen hendikepelt az a település, amelyik erőfeszítéseket tesz arra, hogy helyben megőrizze a képzését, ez ne jelentsen akkora anyagi hátrányt a számára, mint ha egy központba viszi be a gyerekeit. Egy kisebb tétellel szeretnénk a kistelepülési közoktatás minőségfejlesztési lehetőségeit megteremteni. Jelzem, olyan forrás áll itt rendelkezésre - érdekes módon van i tt pénz a nagy válság
