Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6530. szám) részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3843 meghatározásán túlmenően itt kifejezetten tartalmi kérdéseket akar szabályozni Tatai képviselő úr és azok a képviselőtársai, akik ezt benyújtották. Ugyanakkor a hivatásrendi kvóta előír ása alkotmányosan is aggályos, és intézményi érdekeket sem szolgálhat. Így például kizárná a mérnöki, műszaki végzettségű embereket a szenátusból, akár még olyan esetben is, amikor ilyen végzettségű emberek egy megyei kereskedelmi és iparkamarában töltenek be vezető funkciót. A gazdasági tanácsok létrehozása apropójának az egyik fontos oka az volt, hogy vigyük közelebb az egyetemeket, a kutatási, tudományos központokat és a gazdasági életet. Ha ilyen kvótákat szabunk, akkor bizony jó néhány esetben pont az ellenkezőjét érjük el. Azt gondolom, ez kifejezetten káros. Az ajánlás 5. pontjának elhagyását tartanánk inkább helyesnek. Ugyanis az ajánlás 5. pontjában szintén a szocialista képviselők módosító javaslata lényegében a felsőoktatásban dolgozók elbocsátásá nak könnyebb feltételeit kívánja megteremteni. Jelen esetben azt gondoljuk, hogy sokkal inkább a munkahelyek biztonságának megőrzése jelentene indokolt és támogatható javaslatot. Az ajánlás 8. pontjában Pokorni képviselő úr egy bizonyos bekezdés elhagyását javasolja, ami arról szólna az eredeti törvényjavaslatban, hogy az Európai Unió tagállamaiban akkreditált alap, mester, doktori képzés indításakor elég legyen az Oktatási Hivatal szakértői véleményét kikérni, akkreditáció nélkül. Csak szeretnék hivatkoz ni Arató államtitkár úr itt elmondott mondataira az általános vita során. Ő így fogalmazott, engedtessék meg, hogy felolvassam, mert az a helyes, ha szó szerint idézünk: “Egyébként Európában szinte minden országban létezik nemzeti akkreditáció, ennek felel őse a nemzeti akkreditációs testület. Ráadásul a magyar szabályozás szerint ez a felsőoktatás mint egész belső autonómiájának a része, és erről szintén az alkotmánybírósági határozat szól. Azt gondolom - mondta államtitkár úr , itt ismét azt kell mérlegel ni, hogy nem öntjüke ki a fürdővízzel együtt a gyereket is. Magyarán szólva, annak érdekében, hogy könnyítsük azt, egyébként indokoltan - ahogy ő fogalmazott , hogy a jól működő külföldi képzéseket ne kelljen nulláról akkreditáltatni, cserébe elveszítsük a magyar akkreditációs bizottság által képviselt felsőoktatási minőségi kontrollt.” Azt gondolom, ez teljesen érhető, normális és általunk is respektálható álláspont. Tehát szeretném kérni majd a tisztelt Házat, hogy a 8. pontban foglaltakat, ami kivenné a törvényjavaslatból a Magyar Bálinték által kezdeményezett részt, hogy elég legyen az Oktatási Hivatal jóváhagyása, szíveskedjenek támogatni, pontosan abból a megfontolásból, amit elmondott államtitkár úr, és amivel mi magunk is egyet tudunk érteni. Az aj ánlás 14. pontjában a döntés meghozatalának arányait kívánja a javaslat módosítani. Itt lényegében arról van szó, hogy anyagi természetű, vagyoni természetű döntéseket, hitelfelvételt, tehát minden olyan kérdést, ami financiálisan érinti az intézményeket, a szenátusok kétharmados többséggel hozzanak meg. Hiszen olyan természetű, hosszú távú kihatással bíró kérdésekről van szó, amelyek túlnyúlnak akár rektori ciklusokon, és alapvetően az adott intézmény alapfeladatainak ellátását is érinti értelemszerűen. Eb ből következően azt gondoljuk, hogy akkor van ennek indokoltsága, ha kellő, egyetemen, főiskolán belüli támogatottsága van. Tehát a kétharmados arányt indokoltnak tartjuk, annál is inkább, mert ha a rektorok visszahívását kétharmaddal kell kezdeményezni, a kkor tessék végiggondolni azt, hogy mennyivel nagyobb horderejű döntés az, ami 1520 vagy akár 30 évre az egyetemek, főiskolák működésére, gazdasági, anyagi feltételeire hat ki. Ha a visszahíváshoz kell kétharmad, akkor az ilyen természetű döntésekhez úgys zintén. Amennyiben a döntések kellően megalapozottak és kellően átgondoltak, akkor az egyetemek, főiskolák jól felfogott érdekében a szenátusban a kétharmados döntésekhez a többség megszületik. Amennyiben vitatottak, akkor ne álljon elő az a helyzet, hogy akár egy vagy két szavazati többséggel komoly horderejű döntéseket hoznak. Láttunk már itt a parlamentben is ilyet, feles törvényekkel olyan vagyonvesztéseket, vagyonelkótyavetyéléseket produkált a magyar kormányzat, ami nem lenne szerencsés, ha lecsorogna a magyar felsőoktatás intézményrendszerébe is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
