Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
3731 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót a napirend utáni felszólalásra jelentkezett Török Zsolt képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt: “Az AIDS világnapjáról” címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr, és valóban, még az AIDS világnapj án vagyunk, hiszen talán még december 1je van, bár már éjfél felé jár az idő. 1983ban, 25 évvel ezelőtt izolálták a HIVvírust és magát a később kialakuló betegséget. Magyarországon 1986 óta van AIDSszűrés. Az AIDSet, vagyis a szerzett immunhiányos tün etegyüttest nem véletlenül szokták a modern kor pestisének nevezni. Felbukkanásuk váratlansága, terjedésük gyorsasága, az általuk keltett félelem joggal társítja egymással a két betegséget a fejünkben. Ha azonban a középkor emberének megjósolják, hogy a jö vőben egy, a pestisnél mintegy harmincszor pusztítóbb betegség támad az emberiségre, azt bizonyára csakis a végítélet eljöveteleként tudta volna elképzelni, márpedig a távolságok összeszűkülésével, a népesség számának meghatványozódásával nem csupán civili zációnk, de pestisünk is hatalmasabb lett. A betegséget okozó HIVvírus az izolálása óta eltelt 25 év leforgása alatt nem kevesebb, mint kétszer annyi áldozatot szedett, mint a pestis maga a XIV. század közepétől számított öt évszázad alatt. A fertőzöttek száma minden egyes évben továbbra is mintegy 10 százalékkal növekszik. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének becslése szerint a világon percenként 11 férfi, nő és gyerek fertőződik meg a HIVvírussal. A HIVfertőzöttekre a világban és azon belül Magyaror szágon sokáig úgy tekintettek, egyesek ma is úgy tekintenek, mint akik maguk választották sorsukat, épp ezért megérdemlik azt. Ezt a gondolkodásmódot sürgősen száműznünk kell a közbeszédből, nem csupán azért, mert Magyarországon az egyik első regisztrált f ertőzés egy koszorúérműtét közben történt, nemcsak azért, mert a hazai, közel 1600 fertőzött közül számos hemofíliás, vagyis vérzékeny beteg vérkészítmény beadása közben, mások kórházi ellátásuk során, megint mások pedig már az anyaméhben megkapták a kórt. A világon ma élő 33 millió regisztrált HIVfertőzött között 2,5 millió gyermeket találunk. A kábítószer, a kábítószerhasználat terjedése miatt is egyre többen kapják el ezt a gyilkos kórt, szerzik meg a HIVvírust akaratlanul is. Úgy látszik tehát, hogy a gondatlan szexuális kapcsolatok, a kábítószerfogyasztás mindmind azt eredményezhetik, hogy egyébként egyre többen válnak a vírus áldozatává, majd később a kialakuló betegségnek. Mit tehetünk? Magyarországon, mint említettem, 1986 óta, tehát viszonylag korán, világviszonylatban is nagyon gyorsan megszületett a válasz, elkezdődött a felvilágosítás, a prevenció, szűrések indultak el, és azt gondolom, hogy ez a továbbiakban is folytatandó tevékenység. Legfontosabb tehát, hogy felvilágosítsunk, s itt elsősor ban hadd térjek ki a fiatalokra, azokra a fiatalokra, akiket fokozottan érhet az a veszély, hogy milyen veszély is leselkedik rájuk. Társadalmi ügyről van szó, nem csupán egészségügyi problémáról, nem csupán betegségről, nem csupán fertőzésveszélyről, hane m egy általános társadalmi problémáról, amely, amint előzetesen is jeleztem, szexuális úton, kábítószerhasználat során is terjedhet, vagy például a különböző egészségügyi beavatkozások során is, bár ez utóbbi nem jellemző, százalékokban szinte nem is mérh ető, mégis mindegyikre oda kell figyelnünk. Társadalmi szolidaritásra van szükség, mert mindenki elkaphatja ezt a vírust is, bár nem terjed oly módon, mint ahogyan azt sokan gondolták 2025 évvel ezelőtt.
