Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
3697 Hogyha időben közbelépünk, és ezzel - ha másként nem megy, anyagi ösztönzéssel - rábírjuk a szülőt arra, hogy a kötelességét teljesítse, vagyis a gyermekét járassa iskolába, akkor ezzel a gyermeknek teszünk jót, és lehetőséget adunk arra, hogy a nyolc ál talános iskolát befejezve továbbtanulhasson. Ha nem fejezi be a nyolc általános iskolát, ugyan már nehogy azt képzelje bárki, hogy a 35 év alattiakat, akiket most ez a törvényjavaslat be akar iskolázni, azokat könnyű lesz majd az iskolapadba visszaültetni. Hát hogyha valaki nem fejezte be 16 éves koráig a nyolc általános iskolát, az nem fog beülni oda 32 évesen, hogy majd most akkor befejezi. A javaslatunk ennek a célnak a megvalósítását szolgálná. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Velkey Gábo r képviselő úrnak 6 perces időkeretben, SZDSZ. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ezt a polémiát nem lezárva arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy abban bizonyosan nincs közöttünk vita, hogy minden gyereknek az iskolában van a helye, és ab ban sincs vita közöttünk, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek valóban járjanak az iskolába. Mindösszesen azt vetjük fel, és ezt mondta el Béki Gabriella, hogy arra az esetre is fel kell készülni, hogy ha ilyen büntető szankciókat v ezetünk be egy jogszabállyal, mi lesz akkor, hogyha valakitől meg fogjuk vonni az aktív korúak ellátását, és a család mindenféle ellátás nélkül marad. Erre ez a javaslat nem ad receptet, pedig azokkal az emberekkel is kell valamit tenni. Abban, hogy motivá ljuk a családot és a szülőt, hogy járassa a gyereket iskolába, hogy a törvényi kötelezettségét kérjük rajta számon, és ebben lépjünk, nincs vita közöttünk, abban meg pláne nincs, hogy az a jó eljárás, ha minden gyerek az iskolában van, és nemcsak az általá nos iskola elvégzéséig, hanem a tankötelezettség teljesítéséig. Kapcsolódva több hozzászóláshoz, először a 23. ajánlási pontra szeretnék én is reagálni. Az alapvető probléma, illetve vita nem közöttünk van, nem a 90 nap és a 180 nap között van, és nem az e gybefüggésben, illetve hogy szétaprózottan is letölthető a közfoglalkoztatás kérdésében, hanem abban, ami az eredeti javaslatból kiolvasható. Ez a legalább 6 órás, minimum 30 napos, ez egyértelműen bizonyítja, hogy a törvényalkotó, vagyis az előterjesztő k ormány sem bizonyos abban, hogy alkalmasak az önkormányzatok nagyobb volumenű valódi munkavégzésre, alkalmasake az önkormányzatok arra, hogy azt a tömeget, amelyet kezelni szeretnének közfoglalkoztatással, valóban kezelni is tudnák. Hogyha magabiztos lenn e a kormányzat, akkor lényegesen hosszabb időintervallumot írt volna elő. Az, hogy nem ír többet elő, azt jelzi, hogy nem magabiztos, nem bízik benne, hogy reálisan ekkora tömegnek valódi, értékteremtő munkára alkalmat adhat a közfoglalkoztatás keretében. Mi nyitottak vagyunk, a 30 napot rendkívül kevésnek tartjuk - a 6 órás 30 napot , ezt bővíteni kell. A 90 nap nem egybefüggő már nekünk elfogadható, ennél tágabb időintervallum szintén elfogadható. A következő ajánlási pont, amiről beszélni szeretnék, az a 19. Ez összefügg az 1. ajánlási ponttal - vagy az 1. §ra való hivatkozással, és talán az 1. ajánlási ponttal , amiről Czomba Sándor beszélt már korábban. Nagyon egyetértek az általa megfogalmazottakkal, ezért cseng egybe a megfogalmazott módosító javas latunk is. A törvényben így megfogalmazott passzus egyértelművé teszi, hogy lebeszéli a nyílt munkaerőpiacon való részvételről a rendelkezésreállási támogatásban részesülő személyeket, hanem azokat a közfoglalkoztatásba viszi át, hiszen ebben az esetben a segélyért jobb jövedelmi pozíció mellett tudnak elindulni. Ez egy rossz gyakorlat, ez nem helyes gyakorlat. Mi a 19. ajánlási pontban arra teszünk kísérletet - és ez a kísérlet valóban nem jó, ezt szeretnénk továbbvinni kapcsolódó módosító javaslattal , h ogy megpróbáljuk a reálisan ellátható közfoglalkoztatási volument szélesíteni. Tudjuk, hogy az önkormányzat nem képes elegendő
