Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
3594 kötetében az írott szó művé szetének minden ágában letette névjegyét. Gyurkovics Tibor, amint azt Hernádi Gyula és Szeghalmi Elemér megfogalmazták, mai irodalmunk ritka értékeket felvillantó irodalmi öttusabajnoka, modern pentatlonistája volt, aki napjaink bonyolult, sok tekintetben tisztázatlan világában mindig egyenesen előrelépett, és lírai hangvételével, művészi hitelességével a legérzékenyebbet vallotta múltról és jelenről, a nagyvilágról, szűkebb hazánkról és nem utolsósorban magáról az emberről. Páratlan élményt jelentettek az irodalomról szóló kávéházi összejövetelei, különösen, ha elválaszthatatlan barátjával, Hernádi Gyulával szerepelt. Mágusnak, az irodalom mágusának tartották. Verseiben és drámáiban nyomon követhető az emberi részvét fényereje, szenvedésvállalás és szeretet . Ahogy egyik vele készített interjújában fogalmazza: “Volt bennem valami, ami mindig a vesztesek oldalára állított. A nyomorult emberek voltak kedvesek nekem, a Dosztojevszkijfigurák, a Miskin hercegek, a félkegyelműek, a búbánatosak, az imádnivaló elese ttek, a félszínészek. Ez volt az a közeg, amiben én jól éreztem magam. Nem is az, hogy jól éreztem, hanem, akikért azt hittem, azt reméltem, hogy még tudok tenni valamit.” Barátságot tartó társasági ember volt, akit a női nem, a tisztaság, a szépség iránti különös tisztelet jellemzett. Lakása mindig egyfajta gyülekezőhelye volt a gondolkodó íróknak, művészeknek. A közélet, a közügy kiemelten érdekelte, a nyilvánosságot is azért használta, hogy hallassa hangját, ha igazságtalanságokat észlelt. Nyitott, befog adó, szeretetre éhes és mérhetetlenül éles nyelvű kritikus volt, nemcsak másokkal, de önmagával szemben is. Tudta, hogy a történelemben semmi sem szabályos, a történelem maga az ellentmondás. Mindig a titkok kulcsát, az emberi élet igaz célját kereste, tal án ezért is vállalta nyíltan keresztényi elkötelezettségét. Mi, kortársai abban a szerencsében részesültünk a sorstól, hogy olvashattuk, láthattuk és átélhettük személyiségének csodálatos varázsát, nagybetűs jelenlétének örökbecsű pillanatait, népének, nem zetének jövőjéért aggódó, a magyarság megmaradásáért mindig tenni kész művész megnyilvánulásait. (13.40) Most, amikor emlékezünk és fejet hajtunk, eddig írásban meg nem jelent Nemzet című versének egy részletével búcsúzzunk: “Ha lehet és ha nem lehet / Sze retni kell ezt az esett / Daliát ezt a nemzetet / Szeretni mindenek felett.” Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a testamentum, ez a gyurkovicsi testamentum, amelyet e gazdag életműből valamennyiünknek meg kell fogadnunk, különösen itt, a tisztelt Házban. Köszön öm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm Latorcai János frakcióvezetőhelyettes úr megemlékező felszólalását, és a kormány nevében megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Tiszteletre méltó dolognak tartom, hogy egy, a magyar irodalomban olyan jelentős szerepet betöltött személynek, mint Gyurkovics Tibor nak az eltávoztakor a képviselő úr ezt az egyébként szomorú eseményt a Magyar Országgyűlés falai közé hozza. (Folyamatos zaj.) Gyurkovics Tibor nemcsak formálta az irodalmat, hanem megélte, szerette az életet, és imádta az irodalmat, szerette az embereket, és ezt a kettőt teljes mértékig össze tudta kötni. Hogyha most nem a drámákat vagy a verseket említjük, hanem azt a legszélesebb közvélemény által is ismert gondolatot, amelyet az elmúlt több mint másfél évtizedben Lyukasóra néven ismertünk meg, úgy a fol yóiratot, mint a televíziós beszélgetést, azon kevés alkalmak egyike, amikor a szó legnemesebb értelmében vett művészet, méghozzá igen magas színvonalon művelt művészet,
