Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÁDI LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője:
360 másik oldalaként a szolgáltatások színvonala, kérem, hát erről majd bővebben érdemes beszélni, drámai. Óriási elvonások és drámaian csökkenő szolgáltatások, ez a 2007es év krónikája. Tehát alapvetően három probléma volt. Lehetne többet is említeni, de a legfontosabb talán három probléma az, amely a 2007es év szocialista költségvetési politikáját jellemezte. Az első az az igénytelen szakmai megközelítés, hogy a fűnyíróelvet használták újólag és kizárólagosan szinte a költségvetési kiigazítás eszközeként. A második az, hogy a kiadások csökkentése helyett - és itt a képviselőtársaim az elmúlt években sokszor rámutattak már, és magam is - milyen pazarló költekezések voltak itt. A kormányzati negyedtől kezdve nagyon sok beszerzésen keresztül a korrupciógyanús ügyekig, a privatizáció elképesztő példáin keresztül, most a Malévval elég, hogyha szembenézünk a mai újságok alapján vagy az elmúlt napok történései alapján. Ilyen körülmények között a bevételek növekedése valósult meg, és nem a kiadások csökkentése. A kö zgazdászok pedig világosan megfogalmazták, hogy egy igazi kiigazítás, egy tartós és szakmailag előkészített kiigazítás nem fűnyíróelven és nem alapvetően a bevételek, az adók és a megszorítások növelésén történik, hanem megfelelő szakmai előkészítéssel, me gfelelő disztinkciókkal, tehát különbségtételekkel és alapvetően a kiadási oldalra hangsúlyozva valósul meg. A harmadik probléma pedig a tartós hatás. A szocialisták igazából nem rendelkeznek semmilyen koncepcióval. Látjuk azt, az előzőekben elmondtam, hog y a kormányprogramhoz képest teljesen az ellentettjét valósítják meg. Ma már a kisebbségi kormány kapcsán ez is nagy kérdőjellel bír, hogy egyáltalán mi vezérli ezt a kormányt, és milyen stratégiája van. Egy vállalatnak is kell, legyen stratégiája, nemhogy egy országnak, egy nemzetnek. (13.50) Tehát ennek híján azt kell mondanunk, hogy rövid távú, pillanatnyi szempontok vezérlik a kormány mindenkori lépéseit, amelyek nem illeszkednek semmilyen hosszú távú, a nemzet tartós és igazi felemelkedését szolgáló po litikához. A tartós hatás nemhogy kérdéses, hanem a szakemberek szerint durván el fog térni attól a szándéktól, amelyet a kormány ezzel a rendkívül szakszerűtlen és rossz kiigazító csomagján keresztül szándékozni akart. Nézzük meg az eredményt! Egyedül az államháztartási hiányban gondolkodott a kormány, nem gondolkodott családokról, nem gondolkodott vállalkozásokról, nem gondolkodott az ország tartós gazdasági növekedéséről. Tehát azt látjuk, hogy az egyenleg kivételével az összes többi mutató tekintetében, és amit az emberek külön éreznek, a személyes dolguk tekintetében, tehát a reálbér tekintetében, hogy mennyit ér a fizetésük, e tekintetben drámai eltérés van negatív irányba. Válsághelyzet alakult ki, az emberek a tavalyi évben mintegy 5 százalék reálbérnövekedést (Sic!) szenvedtek el, ilyet háborús időszakokban szoktak elszenvedni országok, miközben a gazdasági növekedés a 2007es évben a 3 százalék fölötti szintnek közel a felét produkálta csak, a munkanélküliség nőtt, a foglalkoztatottak száma csökken t, az infláció pedig drasztikusan megugrott. Miért ugrott meg? Nyilvánvaló, hogy ha az adókat emelem, az elvonásokat emelem, az ország leértékelődik, akkor nő a pénz ára, és nőnek a kamatok. Ez történt 2007ben. Az ár óriási volt már rövid távon is, hát mé g hosszú távon! A gazdasági növekedésről már beszéltem. A munkanélküliség, illetve a foglalkoztatottak száma, amely a közgazdászok és általában a társadalomtudósok szempontjából az egyik legfontosabb vagy talán a legfontosabb mutató, hiszen Magyarország re ndelkezik arányaiban a legkevesebb munkavállalóval az Európai Unióban, nagyon kevesen dolgozunk, és ez még tovább csökkent, a munkanélküliek száma pedig tovább nőtt. Hogyan állnak az egyes szereplők? A közgazdaságtanban magánszemélyek vagy családok, az egy éni szereplők, a vállalkozások és az állam hármas egységét szokták említeni. A magánszereplőkről, a családokról, az emberekről már beszéltem, mintegy 5 százalékkal romlott a bérük értéke, ennyivel csökkent az életszínvonaluk, miközben egyre kevesebben dolg oznak, tehát ez
