Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - VÍGH ILONA (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3552 a fenntartásokat, amik engem már jó ideje, azt mondhatom, hogy egész évben foglalkoztatnak. Hiszen tény leg egy év van mögöttünk, amíg készült ez a törvénymódosítás. Abból szeretnék kiindulni, hogy mi is a célja, milyen célja lehet egy kormánynak, amikor hozzányúl egy foglalkoztatási törvényhez, vagy egy szociális törvényhez, hogy azt egy kicsit megváltoztas sa. Három ilyen célt tudnék megfogalmazni, feltételezni. Fontossági sorrendben mondom. Mindjárt az első, ami makrogazdasági szempontból fontos célkitűzés, a foglalkoztatáspolitikai jellegű célkitűzés. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországnak meglehetősen a lacsony a foglalkoztatási rátája, európai viszonylatban alacsony, hogy ez egy nagyon fontos közügyünk, és a bajainkon nagymértékben tudna enyhíteni, ha a foglalkoztatási rátát tudnánk növelni. Azt gondolom, hogy ez a javaslat nem arról szól, hogy a foglalk oztatási rátát sikerüljön növelni, hiszen a közfoglalkoztatás nem jár pluszbevétellel, termeléssel az ország számára. A közfoglalkoztatást az állam finanszírozza. Gyakorlatilag az egyik zsebéből rakja át a másikba a pénzt, és nem keletkezik új bevétel. Köv etkezésképp azt az igényt, hogy a foglalkoztatáspolitikában tényleg egy kicsit is jobban álljunk, ez a javaslat nem teljesíti. De arról majd még részletesebben szeretnék szólni, hogy hogyan is van ez a pénzek tekintetében. A második, számomra nem kevéssé f ontos cél az lenne, hogy a segélyezettek helyzetén némiképpen tudjunk javítani, a végeken élők helyzetén tudjunk javítani. Ezzel a célkitűzéssel kapcsolatban az a feltételezésem, hogy a jelenlegi rendszeres szociális segélyen élők egy részének helyzete lén yegében változatlan marad, míg egészen bizonyos, hogy lesz olyan csoportja ennek a 200230 ezres sokaságnak, amely sokkal rosszabb körülmények közé kerül, míg azok, akik tényleg közfoglalkoztatásba kerülnek, érdemben jobb helyzetbe nem fognak kerülni. És a kkor van egy harmadik cél, amit lehet a javaslattal kapcsolatban feltételezni kormányzati szándékként, ami az elmérgesedő közhangulat kezelésére irányuló beavatkozás. Mindannyian tapasztaltuk az év során azt a részben lakossági elégedetlenséget, de még ink ább talán a polgármesterek által felhangosított elégedetlenséget, amire válaszolnia kellett a kormánynak, és ezt a módját próbálta meg a válaszadásnak. Még egyszer mondom, kétségem van azzal kapcsolatban is, hogy ez a javaslat a közhangulatot, illetve a po lgármesterek elégedetlenségét képes érdemben lecsendesíteni. Az egész mögött, a dolog mélyén az a szociológiailag is értelmezhető feszültség áll, hogy valóban, mintha csökkent volna az olló a munkából szerezhető jövedelem és a segély, támogatás formájában szerezhető bevétel között. Itt már hivatkozásként elhangzott ez a bűvös 56 ezer forint, ami a segély felső plafonja, merthogy plafonossá tettük a családi alapú, számítású segélyezési rendszerünket. Ez az 56 ezer forint a minimálbér nettója, tehát úgy tűnik , hogy bizonyos esetekben tényleg összeér a két összeg, nincs közöttük olló. És ez szerintem is baj. Mindenképpen baj. Az emberek igazságérzetét rendesen felháborítja, hiszen nem lehet ugyanannyiért 8 órán keresztül fáradozni, mint amennyit segély formájáb an megkaphat egy család. Következésképp én szabad demokrataként abszolút egyetértek azzal a megközelítéssel, hogy valamekkora ollót a segély és a munkajövedelem között működtetni kell. Kérdés, hogy hogyan lehet ma már ilyen körülmények között ezt az ollót kialakítani. Én többször nyilatkoztam, hogy nem a segélyt tartom soknak, hanem a munkajövedelmet kevésnek. De hát tudjuk, hogy a gazdasági rendszerben a minimálbér feljebb tornázásának milyen akadályai vannak. A probléma gyökere valóban 2005ben keresendő, amikor módosítottuk a családtámogatási rendszerünket. Jelentős mértékben megemeltük a családi pótlékot, látszólag jelentős mértékben, de ennek a forrása, fedezete nagyon nagy százalékban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás volt, amit az akkori szocialis ták beáldoztak. Göncz Kinga volt a miniszter asszony, és sokszor elmondta ebben a Házban, hogy igaz ugyan, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást megszüntetjük, de a segélyezési rendszernek megcsináljuk a gyereklábát. Következésképp családi logikája l esz a segélyezésnek. Nemcsak az számít, hogy van egy aktív felnőtt a családban, aki munkanélküliként különböző, és hangsúlyozom, szigorú feltételeknek megfelelve jogosulttá válik a segélyre, hanem az
