Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője:
353 sürgető igényét törvényi kötelezettségeink alapján és felelősségünk teljes tudatában szeretnénk újra és újra az önök szíves figyelmébe ajánlani. Végezetül, mielőtt az Országgyűlés figyelmét megköszönöm, szeretném kollégáimnak is me gköszönni azt a munkát, ami lehetővé tette, hogy önöknek ezt a hozzászólást itt elmondhattam. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési, p énzügyi és számvevőszéki bizottság terjeszti elő a bizottságok összefoglalt véleményét. Ennek ismertetésére a Házszabály szerinti 30 perces időkeretben megadom a szót Kékesi Tibornak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. DR. KÉKESI TIBOR , az ö sszefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Kezdjük a lényegnél: 2007ben a költségvetés fő célja teljesült, e fő cél pedig a költségvetés hiányának - én az eredmény szemléletű adatokat fogom használni - 6,8 százalékra történő csökkentését irányozta elő, mely ezt lényegesen meghaladó mértékben, 5,5 százalékra teljesült. Természetesen hallottam azokat a fanyalgó megjegyzéseket, amelyek visszahivatkoznak arra, hogy még í gy is az Európai Unióban Magyarország rendelkezik a legmagasabb költségvetési hiánnyal. Azt gondolom, túl azon, hogy egy tervet és az elért teljesítményt azért praktikus egymással összehasonlítani, ne zárkózzunk el az ilyen típusú összehasonlításoktól, csa k kezeljük a helyén. Semmilyen adat nem szakítható ki az általános gazdasági és társadalmi környezetből, semmilyen adat nem önmaga, hanem más adatokkal együtt fest általános képet a magyar gazdaságról, a magyar költségvetés állapotáról, és természetesen ne m egyegy év adata az, amely egyértelműen meghatározza a helyünket, a pozíciónkat a világban vagy egy adott térségben, hanem figyelni kell ezeknek az alakulására, a folyamatára, a számok tendenciájára is. És akkor azt hiszem, lá tjuk azt a folyamatot is, amelynek ma részesei vagyunk, kezdve mondjuk, a 2006tal induló kiigazítási folyamattal, amikor egy 11 százalékot meghaladó mértékű várható, potenciális hiányt sikerült a kormányzati és természetesen ezt a törvényhozás által is me gerősített parlamenti beavatkozást követően 9,2 százalékra leszorítani, durván egy erős negyedév alatt. Majd ezt követően következik a 2007. év, amely további jelentős, tehát 3,5 százalékos, 3,7 százalékos hiánycsökkentést eredményezett. És azért már látju k előre is a folyamat vívmányait, eredményeit, és az ez évi mutatószámok alapján úgy tűnik, hogy a célul kitűzött 4 százalékos hiány inkább 3,8, éppen a ma megjelent szakértői becslés már 3,7 százalékos eredményt is mutathat. (13.10) Köszönhető ez az eredm ény természetesen annak, hogy amikor a költségvetésről döntünk, akkor nemcsak a konkrét év számait határozzuk meg, hanem előremutatóan néhány esztendőre, három évre megmondjuk azokat a peremfeltételeket, azokat a határértékeket, amit az elsődleges hiány el érhet. Elsődleges hiány alatt azt értjük, ami a kamattörlesztési kötelezettség nélküli állami kiadások és bevételek egyenlegét jelenti. Nos, ez az első év nullszaldós jellege után szépen átmegy pozitívba, és fokozatosan el kell majd érje, ez a végső egyens úly, ez a végső stabilitás, a törlesztési kötelezettségünket, ami ma körülbelül a GDP 4 százalékát jelenti. Nyilván a két szám közötti különbség az, amit érzékelünk, hogy hiányként a költségvetésben megjelenik. Az összevetésnek egy másik fontos mértéke még az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az, hogy a pénzforgalmi szemléletű hiány, amivel tulajdonképpen a költségvetési tervezet alapvetően dolgozik, és az eredmény szemléletű hiány, ami az uniós mérés, az uniós összevetés alapjául szolgálhat, milyen visz onyban van egymással. Korábban itt jelentős rések, jelentős eltérések mutatkoztak, ami kicsit annak a jele volt, hogy nem pontosan úgy történik az éven belüli felhasználás, mint amit egyébként azt az év tekintetében kiadásként vagy bevételként mégiscsak
