Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója:
3500 Végezetül felvetődött az a kérdés is, hogy vajon a kitűzött határ idők nem túl szorosake. Véleményem szerint nem, hiszen közel fél év áll rendelkezésre a szervezetek jogállásának tisztázására, illetve a szükséges, az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére. A módosuló gazdálkodási szabályokat pedig csak 2010től kell alkalmazni, amely egy teljes évi felkészülési időt jelent. Kérem, hogy támogassák a javaslatot, hozzájárulva ezzel egy mainál korszerűbb államháztartási költségvetési rendszer kialakításához, az önök által is jól ismert önkormányzati gazdálkodó szervi, il letve költségvetési szervi kultúra közelítéséhez. A szabályozás elodázhatatlan, a javaslat több éve készült, pártsemleges, szükségességét a szakma elismeri. Legvégezetül köszönöm mindazoknak a munkáját, akik a soksok nehézség ellenére hittek abban, hogy a közpénzzel, a közvagyonnal kapcsolatos kultúrát érdemes fejleszteni, és remélem, hogy erre a december 15i zárószavazás felteszi a pontot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból. - Korózs Lajos: Kitörő taps a baloldalon!) ELNÖK (Mandu r László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. A tapsvihart követően a kijelölt bizottságok állásfoglalásának és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Domokos Lászlónak, a költségve tési bizottság alelnökének, aki egyben most a bizottság előadója is. Parancsoljon! DOMOKOS LÁSZLÓ , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság töb bségi véleményét fogom elmondani, a kisebbségi véleményt a kormányoldalon lévő MSZPs képviselő fogja elmondani, ami mutatja egyébként - az államtitkár úr tájékozódott a bizottsági ülésen , hogy bizony mind a négy, magát még ellenzékinek nevező párt eluta sította ezt a törvénytervezetet, pártállástól függetlenül, szakmai alapon. Mégpedig alapvetően azért utasította el, mert már az elméleti megközelítés is vitatható, hiszen például az egyik képviselőtársam azt vetette fel, aki nem szavazta meg ezt a javaslat ot, hogy bizony nem abba az irányba megy, amely célt mindannyian kitűztünk, hogy egy kisebb, hatékonyabb állam működjön. Ami előttünk fekszik, ez pont az ellentétes irányban hat. Erre egyébként a bizottsági vitában majd az előadó is úgy adott választ, hogy bizony lehetséges jó néhány olyan területen, ahol a költségvetési szervek bevétele úgy alakul, hogy gazdasági társaságból költségvetési szerv válik, tehát nemhogy csökken, hanem nő a költségvetési szervek száma, az állam kiterjedése irányában is megteremt ik a feltételeit. Másrészről azt gondolom, amit még a bizottsági ülésen elhangzottakból érdemes kiemelni, az a törvény indokoltsága, hogy egyáltalán szükségese, hiszen ma alapvetően a költségvetési, pénzügyi lehetőségek szűkösek a közfeladatok ellátásában , nem megfelelő mennyiségű pénz van odarendelve. Sokkal kevésbé inkább a szervezeti kérdések, sőt sokkal inkább azt lehet mondani, hogy egy bürokratikusabb és adminisztratív, bonyolultságában növekvő szabályozást kívánnak ott adni, amelynek kellő, rugalmas keretgazdálkodása és keretjogszabályai vannak, és megfelelő feltételeket tud biztosítani a működésre eddig is. Mint ahogy hallható is volt, 13 ezer ilyen intézményt érint, amely mutatja azt, hogy gyakorlatilag a teljes költségvetési felhasználói oldal int ézményesített részét felforgatnák, és új helyzetet kívánnak ezzel a javaslattal teremteni. Jó néhány olyan kérdés felvetődött, hogy miért kell fából vaskarikát csinálni. Vagy költségvetési szervről beszélünk, vagy vállalkozásról. Önök azt a kísérletet prób álják meg a kormány részéről, hogy a kettőnek valamiféle köztes szervezeti rendszerét céloznák meg, amely tekintetében - ha az elmúlt évtizedeket figyeljük - nagyon jól tudhatjuk, hogy soha nem volt tisztán költségvetési helyzet, ami csak költségvetési pén zből gazdálkodott, annál inkább mindig is a vállalkozói vagy egyéb bevételszerzési kötelezettséggel vagy lehetőséggel éltek az intézmények.
