Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 19 (179. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3043 Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a múltat tudnám végképp elfeledni, azt az eltelt néhány hónapot, amikor önök minden olyan törvényt itt a parlamentben megszavaztak, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, amelyeknek a következtében eljutottunk oda, h ogy ma az egészségügyben egy eltorzult struktúrát és ehhez torzult finanszírozást kell megélnünk, és így kell a rendszert működtetnünk. Eltorzult a struktúra, mert körzővel és vonalzóval határozták meg az egyes súlyponti kórházakat és azok ellátási terület eit. Eltorzult azért, mert bezártak kulcsfontosságú intézményeket, szétvertek orvoscsoportokat, orvosok keresik a helyüket, bizonyos területek, régiók, térségek bizonyos szakmák vonatkozásában ellátás nélkül maradtak, és folytathatom tovább. Az a saláta, a mire itt a miniszter úr utalt, salátatörvénynek nevezvén az előttünk lévő tervezetet, szétesett elemeire, ezt valahol össze kellene rakni. Kökény úr azt mondta, hogy az Alkotmánybíróság egy olyan helyzetet teremtett, hogy a struktúrát finomra hangolni vagy módosítani kell. Egyetértünk ezzel, valóban, az Alkotmánybíróság kényszerhelyzetet teremtett, csak ne felejtsük el, hogy az alkotmánybírósági beadványokat mi készítettük. Akkor készítettük, és akkor tettük szóvá itt a parlamentben, amikor az egészségügy ú gynevezett reformja körül óriási csaták voltak, mi ámokfutásnak minősítettük ezt, önök meg bennünket kútmérgezéssel és hisztériakeltéssel vádoltak. Alkotmánybírósági beadványt készítettünk, és az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tartotta a kapacitáskio sztás szabályait, hiszen annak sem a normatív alapjai nem voltak meg, és mindennemű szakszerűséget - gondolok itt elsősorban a térségi népegészségügyi adatokra történő kapacitásalapozásra - nélkülözött. Valóban, ez a saláta vagy káposzta szétesett, és ha m ost könnyed szeretnék lenni, ami nehezemre esik, akkor kedvenc versemet idézném, ami arról szól, hogy össze kellene rakni ezt a szétesett rendszert. Romhányi versére gondolok. Azt mondja Romhányi, hogy “Az egymást támasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelei között tapasztalt képletet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most erre a torzsára sorjában visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, akkor szakasztott helyesen fejesen szerkesztett káposztát kép eztünk. Ez a lecke. Megértettétek?” - teszi hozzá. Kérem szépen, ez a lecke. Szétesett az egészségügy, össze kellene rakni. Egy dolgot nem értek ebben a káposzta, salátatörvénytervezetcsomagban, hogy ha már ez a kényszerhelyzet adódott, és azt mondják a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy számukra jól jött ez a helyzet, akkor miért nem gondoljuk a nemzetközi gyakorlatnak, szakmai gyakorlatnak megfelelően újra át ez az egész egészségügyi struktúrát, ami ismétlem, torz, alkalmatlan a további működtetésre . Mire gondolok? Arra gondolok, és itt a parlament soraiban beszéltünk már erről, magam is többször szóvá tettem, hogy a világ ma a kötelező általános egészségügyi, egészségbiztosítási ellátási rendszereit úgy tervezi, hogy egy adott populáción, egy adott országon belül térségi, epidemiológiai, népegészségügyi adatokat, trendeket vesz alapul. Valid megbetegedési, halálozási, születéskor várható átlagos élettartam és egyéb, csecsemőhalandósági trendeket vizsgál - az országon belül, ha Magyarországra gondolok , óriási különbségek vannak ebben a tekintetben , és megállapítja azt térségenként, ha tetszik, régiónként, hogy mik azok a prioritások, amelyeknek a figyelembevételével valamiféle esélyegyenlőséget lehetne teremteni, a nagyon egyenlőtlen népegészségügyi helyzetet - a leszakadókat a fent lévőkhöz közelítve - valahol rendezni lehetne. Prioritásokat, regionális prioritásokat kell a népegészségügyi trendek alapján fölállítani, és ezek mentén kell a forrásallokációt, a pénzelosztást megtervezni azért, hogy ebb ől a pénzfelhasználásból a rendszer a maximális, az optimális egészségnyereséget, populációs egészséghozadékot tudja produkálni. Ez egy elismert rendszer, tényekre, adatokra alapozott egészségpolitika, “evidencebased health policy”, ahogy a nemzetközi iro dalom taglalja. Szerintem itt lett volna a lehetőség, de talán még mindig itt lenne, hiszen ez a törvény még nincs elfogadva, hogy egy ilyen építkezésbe kezdjen Magyarország. Térségi, népegészségügyi adatok, trendek alapján történjenek meg a prioritások ki jelölései, az ennek mentén történő forrásallokáció pedig a rendszernek az úgynevezett allokációs hatékonyságát biztosíthatná, és ezzel a populációs egészségnyereség optimális lehetne.
