Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP):
3019 vitán, az akkori államtitkár azt mondta ott a nyilvánosság előtt, hogy neki a körzetéhez tartozó nyugdíjasok éppolyan fontosak, mint az agrárium. Én ezzel nem értek egyet, mert az agrárképviselőknek, az agráriu mmal foglalkozó képviselőknek, az államtitkárnak, a miniszternek az az elsőrendű kötelessége - lehet, hogy helytelen, amit mondok, de én így gondolkozom , hogy igenis elfogultan az ágazatunk iránt mindent elkövetni az ágazat szereplői életkörülményeinek j avítása érdekében, ami természetesen összefügg az élelmiszerbiztonságnak és az élelmiszerelőállításnak a biztosításával is. Tehát én azt gondolom, hogy a költségvetés hozzájárulásáról - és ne mondjuk azt, hogy most nehéz idők vannak, azok vannak egyébkén t - ugyan a törvényben az van, hogy nyitott, tehát a lehetősége megvan arra, mint ahogy megvolt arra 2007ben is, hogy jóval többet adott; ezen talántalán a törvényben is el kellene gondolkozni, hogy a törvény erejénél fogva lehetne a költségvetést nagyob b összeggel, akár egy indító alappal, amiről már volt egyébként szó két évvel ezelőtt is, ösztönözni, hogy ezt az egész rendszert szimpatikussá tegye a gazdálkodók részére. Szoktam idézni az Ószövetségnek egy mondatát, nem azért, mert a KDNPfrakcióban vag yok, hanem mert bölcs mondat. Ez a mondat úgy szól, hogy az ország legfőbb haszna a földműveléskedvelő király. Most nem király van, miniszterelnökről van szó. Azt hiszem, hogy az ország egyik legfőbb haszna a földművelést és a mezőgazdaságot kedvelő minis zterelnök. Volt egy ilyen, kedves képviselőtársaim. Akkor is nehéz idők voltak, '93ban, és volt akkor egy miniszterelnök, amikor elmentünk hozzá jégkár, sáskajárás és egyéb problémákkal, az akkori viszonyok között például a jégkárra fordítandó összeget me gnégyszerezte, amikor erre szükség volt, pedig nagyon nehéz idők voltak. Tehát volt a rendszerváltás óta már példa arra, hogy az állam, a költségvetés igenis komoly erőfeszítést tett, kedves államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: Tavaly nem volt?) Volt, én csak az arányokról beszélek - tehát az arányokról beszélek. Tehát azt gondolom, hogy ha az arányokat nézzük, akkor a költségvetés a közös szolidaritás alapján nagyobb mértékben hozzájárulhat az alap létrehozásához, és ekkor ez kedvezőbb lesz. (Gőgös Zoltán: Ezek után nem lesz, szeretném jelezni.) Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani. Olyan nincs, hogy nincs költségvetésben, mindig kell hogy legyen pénz, erre kell hogy legyen pénz. (Gőgös Zoltán: Alap nem lesz.) Nevezzük alapnak ezt a rendszert, akkor mondju k úgy, a rendszert tehát alapnak nevezem. Tehát ebben az alapban vagy ebben a rendszerben a költségvetésnek nagyobb áldozatvállalást kell az indításkor vállalnia. A másik, amit szeretnék megjegyezni, az érintett kör. Többen fölvetették, erről folyt itt a p olémia. (Herbály Imre: Ez se jó.) Államtitkár úr, azon tudunk vitatkozni az Európai Unióban az illetékes bizottságnál, hogy a földalapú támogatásnál ne alkalmazzon degressziót az Unió a nagyokkal szemben. Most tudjuk, hogy miről beszélünk. Akkor vitatkozzu nk azon is, és hozzuk oda a javaslatot, miért ne tehetnénk javaslatot, igaza van Czerván Györgynek, egy újfajta megközelítés. Jó, most a jelenlegi uniós szabályok nem teszik lehetővé ebbe a rendszerbe bevonni bizonyos méret fölött a nagyüzemeket - miért ne lehetne ezt esetleg kezdeményezni? Meglátjuk, hogyha Magyarország ebben kezdeményező lesz, akkor elképzelhető, hogy lehet eredményt elérni. De eleve, ab ovo elfogadni, mert ez a drága Unió nekünk idenyom egy rendelkezést, mert nekik van egy harmincéves mú ltjuk, vagy nem tudom, hány éves múltjuk, meg nem volt nálunk szovjet felszabadítás, meg nem volt náluk ez meg az, könnyen rakják ide a nyakunkba ezeket a különféle rendelkezéseket, nekünk meg ki kell indulni a jelenlegi helyzetünkből, amiben alakultunk, a miben benne vagyunk, és ha egyszer már van egy ilyenfajta nagyüzemi rendszer nálunk, ami sokak szerint sokkal előnyösebb, mintha nem lenne, akkor ehhez igazodva kell a különféle törvényeinket is tán alakítani, és ha az uniós szabály nem engedi, akkor az un iós szabályt kell szerintem feszegetni. Demendi képviselőtársam is, úgy emlékszem, azt mondtad, hogy aki földalapú támogatást kap, az jó lenne, ha benne lenne ebben a rendszerben. Ezért államtitkár úr szerint nem lehetnek benne a nagyok, csak a kis- és köz épvállalkozások. Nem vitatom az uniós szabálynak a dolgát, csak éppen azt vitatom, hogy abba nekünk bele kell nyugodni.
