Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - HERBÁLY IMRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz):
3010 Köszönöm szépen. További kétpercesek: Herbály Imre, Czerván György, Jakab István, Bagi Béla. Herbály Imre képviselő úré a szó. HERBÁLY IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig nem hittem a klímaváltozásban. Hittem a Bibliából és a szüleimtől tanult hét szűk esztendő elméletében. Ez nem nagy baj. A baj az, hogy a magyar gazdák sem hisznek, és úgy látom, itt többen vagyunk olyanok, akik még most sem hiszik el igazán, hogy itt bizony komoly változások következhetnek be, olyan szélsőségek, aminek a hatás aira föl kell készülnünk. Magam 2006ban nagyon keményen védtem ezt az agrárkárenyhítési programot. Bebizonyosodott, hogy túl kevés volt a jelentkező, túl alacsony volt az összeg, és igazat adok Velkey képviselőtársamnak abban, hogy hiba volt az, hogy azo knak is újra megnyitottuk a lehetőséget, és a hangos szóra bizony adtunk támogatást. Igenis, egyértelműsíteni kell, hogy csak azok kaphatnak támogatást ezután, kárenyhítést pontosabban, akik ebben a rendszerben részt vesznek. Kedves Képviselőtársaim! Persz e lehet, meg kell is követelni a hatástanulmányt, de fejben is el lehet végezni egy olyan számítást, hogy mit jelent 800 forintjával, 2000 forintjával a kárenyhítési alap létrehozása. Nem elég; több kellene, de erre majd később visszatérek. Köszönöm szépen . (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Kettő percben Czerván György képviselő úr következik. CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azzal kezdtem a kisebbségi véleményt, hogy mi az, amivel egyetértün k, és ebben benne volt az, hogy szükség van a rendszerre. A dilemma nem ott van, nem ott van a határvonal, hogy legyen vagy ne legyen. 2006ban úgy emlékszem, hogy tartózkodtunk, mert néhány dologban nem értettünk egyet. Tehát nem voltunk ellene, meg most sem vagyunk helyből ellene. (21.30) Csak meg kellene találni azt a határvonalat, amit többféleképpen meg lehet fogalmazni, hogy az állam és a társadalmi szolidaritás, illetve az öngondoskodás között hol legyen a határvonal, illetve amit én még hozzátennék, amit két éve is elmondtam, hogy a profitorientált biztosítók is az állam mellett valamilyen módon beszállhatnának. Az egy más dolog, hogy adminisztrációs eszközökkel hogyan lehet érvényesíteni azt, hogy ne érvényesítsék a támogatásokat a díjaikban úgy, mi nt annak idején a gépberuházásoknál a szállítók. Szerintem ezt keressük, ezen problémázunk, hogy ez a dolog hol legyen. A másik pedig - ugyanúgy, mint az előző napirendi pontnál, szándékosan nem szóltam hozzá, mert csak ismételtem volna valakit - a tájékoz tatás, hogy ez most adó vagy nem adó, vagy hozzájárulás. Az egyszerű ember ezt akkor is úgy fogja fel - sokan faluhelyen élünk , hogy ha egyszer kötelező, akkor az adó is. Végül is egyáltalán nem érdekli, hogy ennek éppen mi a neve, és esetleg milyen alap ból kaphat vissza. Megszondáztam a választókerületemben az embereket - egyébként meglepő módon az állattenyésztők voltak leginkább azok, akik azt mondták, hogy neki gyepje van vagy esetleg van egy kis szántó, és azt mondta, hogy ő azért nem fog ilyen külön böző díjakat fizetni, hogy a nem tudom én, milyen megyei gyümölcstermelőknek a kárát... Ezt most halál komolyan mondom, én is meglepődtem rajta. Tehát a kommunikáció vagy a tájékoztatás igénye legalább olyan komoly dolog, mint az előző napirendnél volt, ho gy legyenek tisztában az érintettek azzal, hogy miről szól a történet. Amit Demendi képviselőtársam mondott a befizetés határidejéről, azzal egyetértek, hogy a feladás számítson. Sőt én a június 30án még változtatnék (Az elnök a csengő megkocogtatásával j elzi az idő leteltét.) , mert a bevételek a mezőgazdaságban később jönnek általában, mint június 30a. Köszönöm szépen.
