Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
3007 Én azt gondolom tehát, hogy az ügy úgy működhet rendesen, ha megtartjuk az önkéntességet, de nagyon egyértelművé tesszük, hogy aki a rendszerbe nem kapcsolódik be, nem részesül kárenyhítési támogatásban. Mindig a kockázatközösség által felhalmozott összforrás elején merülhetnek fel azok a problémák, hogy ha nagyobb a kár, akkor miből fizetjük ki. Én úgy gondolom, hogy itt érdemben megjelenik az állam felelőssége. Ha az első évben, amikor még kevés forrás g yűlt össze a kockázatalapban, nagyobb kár következik, az államnak nem csökkenteni kell az egy károsultra jutó kifizetés összegét - mint ahogy itt a szabályban megmarad , hanem éppen azért, hogy a motiváció ne csökkenjen, abban az időben hozzá kell tenni m ég pluszforrásokat, azért, hogy ne beszélje le a károsultakat vagy az esetleg károsultakat arról, hogy bekapcsolódjanak a rendszerbe. Ez egy nagyon fontos elem, mert úgy gondolom, csak akkor fog működni ez a rendszer, csak akkor készülhetünk fel arra, hogy hosszabb időegység alatt, remélhetőleg kármentes időegység alatt nagyobb alap halmozódhat fel, amiből aztán a károkat kezelni lehet, ha egyértelmű és tiszta motiváció van a termelők oldaláról ott, ahol az önkéntes befizetés határozódik meg. Az önkéntesség et azért is tartom nagyon fontosnak az őstermelők esetében, mert ha ez nem így fogalmazódik meg, akkor az adóként való megítélése az ügynek szélesebb körben terjed, és ez nagyon rosszízű ellenérzést vált ki az emberekben, amit nem erősíteni kéne, hanem épp en hogy enyhíteni kéne. Meggyőződésem szerint ezért van kiemelt jelentősége itt is a tájékoztatásnak. Ha az emberek tudják, hogy ha csatlakoznak a rendszerhez, akkor részesülnek fognak a kárenyhítésben, ha nem csatlakoznak, akkor garantált, hogy nem fognak részesülni, akkor valóban be fognak kapcsolódni. Ha a példa nem az lesz, hogy ha az első évben bekövetkezik kár, akkor az ígért kárenyhítési támogatásnál lényegesen kisebb arányban fognak támogatást kapni, mert az állam ebben az évben a szükséges források at melléteszi, akkor nem lebeszélni fogja a következő években való csatlakozásról azokat, akik az első évben nem csatlakoztak, ezért nem enyhítődött a káruk, hanem rábeszéli őket arra, hogy csatlakozzanak. Az elmúlt években fordított folyamat volt. Államti tkár úr is elmondta, hogy a nagyobb csatlakozási arányt az elmúlt évben egy már alacsonyabb csatlakozási arány követte. Ez egy rossz folyamat, nem helyes folyamat, ezen változtatni kell. A másik dilemma, ami megfogalmazódott, és én is egyetértek vele, a te rmőföld fogalmának meghatározása. Nem tiszta és nem egyértelmű a dolog, így pedig nem egyértelmű, hogy mekkora kört érint, és milyen volumenű lesz a befizetés. A befizetői kör nagysága alapvetően hat vissza az összegyűjtött forrás nagyságára. A másik ténye ző, ami erre visszahat, a díj nagysága. Óvnék mindenkit attól, hogy a díjat a törvényjavaslatban szereplő mértéknél feljebb emeljük. Az alacsonyabb díj a csatlakozást elsősorban az önkéntes alapon csatlakozók esetén javítja, vagy a csatlakozási kedvet növe li, a magasabb díj pedig a csatlakozási kedvet csökkenti. Egy ilyen kockázatközösség pedig akkor működhet jól, ha a létező legtöbb ember csatlakozik ahhoz. Nem gondolom, hogy adónak kéne tekintetnünk ezt az eljárást. Ez nem azért van, mert a szóhasználatba n azt mondjuk, hogy adóként behajtható, ha valaki nem fizeti be a jogszabályban előírt, kötelező hozzájárulást, hanem azért, mert egyértelműen egy elkülönített alapba kerül, vagyis nem a nagy költségvetésbe kerül, amiből az állami szolgáltatásokat ellátjuk , hanem egy elkülönített alapba kerül, amely alapból csak azok részesedhetnek, akik hozzájárultak az alap feltöltéséhez, és ez egy fontos szempont. Ezért nem adó, bár valószínűleg a következő hónapokban nagyon sokszor fog elhangozni az, hogy ez lényegében adó. Én azt gondolom, hogy ezt ezen az alapon cáfolni lehet. Saját maguk számára dobják össze az emberek a forrást. Az, hogy az állam ezt megkétszerezi, vagyis pont ugyanolyan mértékben hozzájárul, mint amennyi a befizetés, szerintem helyes és indokolt. Az időbeli ütemezést én elfogadom. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályozás technikájának, illetve a kárenyhítési támogatás kifizetésének azt az elemét, amely kisebb alap esetén csökkenti a kifizetett összeget arányosan, minden termelő esetében , problematikusnak érzem, és úgy gondolom, ellentétes irányba hat, mint ahogy azt a javaslat célja megfogalmazza.
