Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KARSAI PÉTER (MDF):
2727 KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Önmagában azér t nem kértem volna szót, hogy elmondjam, hogy a Magyar Demokrata Fórum örömmel olvasta a Herbály Imre és Karsai képviselőtársam által jegyzett törvénymódosítási javaslatot. Sokkal inkább azért kértem szót, hogy itt, az ország nyilvánossága előtt is adjunk annak hangot, amit most Karsai képviselőtársam oly hitelesen és vehemenciával adott elő. Ezt most egy szubjektív megjegyzésnek szánom: ő azon képviselők közé tartozik meglátásom szerint, akiknek az álláspontját nem mindig az üléspontja határozza meg, hanem ha valamiben problémát észlel, azt nem átallja és vétkelli őszintén elmondani. Igen, arról van szó, hogy - ahogy ő is mondta - az is baj, ha a termést elveri a jég meg a fertőző betegségek, tehát nem terem elég, ennél talán már csak egy nagyobb baj van, m ost úgy tűnik, ha meg sok terem, és gyakorlatilag azt látjuk, hogy a termelők fuldokolnak. (16.10) Képviselőtársam a kukoricát hozta fel példának. Én mondhatok egy másik ilyen példát is, mondjuk, a szőlőt. Az idei esztendő megint úgy sikeredett, hogy én ma gam szemtanúja voltam annak, hogy Mátraalján, Gyöngyös körül a nagyon kiváló minőségű kékfrankosültetvényről nem szedték le a termést, mert 45 forintért nem lehet leszedni azt a termést, ami egyébként minimum 80100 forintjába kerül a termelőnek, és ezzel már nyilván a saját veszteségét sem akarja megtoldani. Szóval, rendben van, hogy most ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, és ezzel valóban egy tűzoltást tudunk végezni, ha úgy tetszik, egy akut problémát tudunk kezelni, de azért amellett se menjünk el szó nélkül, hogy lámlám, a következő esztendők politikájában, a földművelésügyi politikában is valahol ezt a dolgot komolyabban át kellene gondolni, hogy ne kelljen minden esztendőben valamelyik ágazatnál valahol ilyen, szinte megoldhatatlan problémákkal terh elten találkozni. Ezért is kértem szót, hogy akik ránk néznek és hallgatnak, sokszor úgy vélik vagy úgy érzik, hogy már megint a mezőgazdaság, már megint a parasztok kérnek olyat, állandóan kapják az uniós forrást, állandóan csak a támogatást, és lám, megi nt és megint és megint csak sírnak. Holott például ha visszatérek az előbbi példámhoz, mondjuk, a szőlőpéldához - én ennek egyszer utánajártam, sőt itt el is mondtam néhányszor a parlamentben , kiderül, hogy például egy olasz szőlősgazda egy hektár szőlőh öz durván 500 ezer forintnyi támogatást kap ilyenolyan címen, nem feltétlenül Uniókonform módon, de a nemzeti támogatásokat úgy alakították, hogy hektáronként 500 ezer forintra jön ki. Akkor persze nem lehet azon csodálkozni, hogy ha 80 forintért bejön i de az országba tartályban a bor - amit nevezzünk most jóindulatúan bornak, lehet, hogy nem mindig fedi azt a minőségi mutatót, amit mi borként ismerünk , és akkor oda érkezünk, hogy 45 forint lesz Gyöngyösalján a kitűnő minőségű magyar kékfrankos kilója, amit aztán majd nem fog leszedni a termelője, mert már a veszteségét nem akarja tovább fokozni. Rendben van, még egyszer azt mondom, hogy ezt a törvényt most fogadjuk el, és ezzel azt a fajta közraktározási gondot vagy azt a fajta kvázi intervenciót oldjuk meg, de azt hiszem, ezen túlmenően is nagyon sok volna a tennivalónk - gondolok a tárcára, a kormányzatra , hogy ezeket a hihetetlen ingadozásokat valami módon simítani kellene, mert ezt nem lesz képes túlélni se a nagytermelő, se a kisgazda, se a kisgaz daság, se a nagygazdaság. Ez bizony oda fog vezetni, mint amit Demendi képviselő úr jól mondott, hogy például egy hitelválság, amiről azt gondoltuk, hogy ez bennünket úgymond nem érint, ám kiderül, hogy a hitelpiacon most nehezen lehet hozzájutni a pénzhez , ezért lám, a magyarországi kukoricaárak úgy lettek nyomottak, ahogy nyomottak lettek. Igen, bennünket is például ilyen módon sújt ez a pénzpiaci válság. Hogy ezekre előre fel kell készülni, nyilván egy ilyen léptékűre, ami most volt a világban, talán nem lehet, de mégis azt kell mondanom, mindig a legrosszabb opciót kell számításba venni ahhoz, hogy azokat a pénzügyi, közgazdasági eszközöket ki lehessen munkálni, módolni, hogy ne jussunk oda, amit nagyon képszerűen fogalmazott meg Karsai képviselőtársam i s, hogy bizony az is baj, ha nem terem, de úgy tűnik, annál már csak az a nagyobb baj, ha több terem. Hogy ezt a problémát
