Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP):
2700 értünk a színházi struktúrán, volt, aki csak azt értette, hogy a színházigazgatókat kell váltani, és akkor a struktúra m agától megváltozik. Aki figyelmesen nézte és figyelte a budapesti színházi életet vagy akár a vidékit, az pontosan láthatta, hogy az elmúlt időszakban elindult egy változás. Színházak alakultak át műfajilag, másfajta struktúrát vettek fel, másfajta művészi programot fogalmaztak meg a maguk számára. Ahogy a vezérszónoklatomban is említettem, két út van: vagy hirtelen váltunk, megszüntetünk rendszereket és újraépítünk, vagy pedig a kiigazításokkal, a támogatásokkal, az illesztésekkel próbáljuk a struktúrát vá ltoztatni. Én ezt a második formációt tartom jobbnak, ahol a szerves fejlődés hozza létre az új struktúrát, az új intézményrendszert. Látszik ez az új társulatoknál, látszik, hogy amíg 1990 előtt talán a két kezünkön fel tudtuk sorolni a budapesti alternat ív vagy független együtteseket, ma százhatvanvalahány olyan működik Budapesten, amelyik ebbe a kategóriába sorolható. Ezek szerves fejlődés alapján jöttek létre, nem kinevezték őket, nem megbízták őket, hogy ezt csinálják, hanem a művészi műhelymunka építe tte fel a tevékenységüket. Az a kérdés, hogy mit tesz ezzel ez a törvényjavaslat. Egyik oldalról biztosítja a meglévő műhelyek kiszámítható finanszírozását, mégpedig akkor, ha bizonyos feltételeket teljesítenek. Ez nagyon fontos. Azért mondom, hogy bizonyo s feltételek esetén, mert igenis kell nézni az előadásszámot, kell nézni az új produkciók létrejöttének a számát és bizonyos összefüggésben a nézők számát is. Az, hogy ennek alapján kategóriák jönnek létre, és van egy olyan hivatal, amelyik a kategóriák al apján besorol, ez nem a hivatal kényekedve szerint történik, hanem az intézmény tevékenysége alapján, számszerűsíthető, objektív számok alapján és nem szubjektív alapon. Többször belefutottunk itt abba a problémába, hogy mit lehet magas színvonalú vagy ne m tudom, milyen művészi teljesítménynek minősíteni. Ez nagyon nehéz, nem is szabad ezt törvényben megtenni, mert a művészeti szabadsággal szembemenne, ha a törvényben ilyen kategóriákat próbálnánk megfogalmazni. De a műhelyek tevékenységét egyik oldalról e z biztosítja. A másik - amelyik a legjelentősebb - az, hogy az új műhelyek tevékenységét is támogatja, ami eddig esetleges volt. Az a keret, amiből pályázni lehetett úgynevezett alternatív, magán- vagy független színházaknak, az minden évben úgy jött létre , hogy mennyi maradt. Ez most fix 10 százalék. Azon lehet vitatkozni, hogy a 10 százalék elége, vagy nem, ez vitakérdés lehet, és a százalékok feltehetőleg módosíthatók. Ez nyilvánvalóan mindig függ az éves költségvetés nagyságrendjétől, de az egészhez ké pest mégis stabil, és a mostani számítások alapján az ez évinek duplája az a jövő évi keret, ami felosztásra kerül. Az egyik oldalról azt gondolom, hogy ez egy biztosítékrendszer. A másik oldalról azt mondom, hogy meg is kell felelni bizonyos feltételeknek . De régen is sokszor szembesítették a magyar színházi életet - és nemcsak a színházi életet - azzal, hogy sok mindenben rutinszerűen működött, igazából nem tudott megújulni, ugyanakkor a szokásjog alapján a támogatás ugyanúgy járt. Ez a rendszer e tekinte tben, ha nem is mondom, hogy radikális változást hoz, de azzal, hogy feltételrendszert ír elő, aminek meg kell felelnie, szükségessé teszi, hogy a fenntartó is, a művészeti intézmény, műhely vezetője is szembesüljön az éves tevékenységével, és lássa azt a veszélyt, hogy az egyesből a kettesbe, a kettesből a hármasba kerülhet, vagy kieshet a finanszírozás rendszeréből. De fontosabbnak tartom azt, hogy alulról nyitott a rendszer - rossz kifejezés az, hogy alulról, mert nem lentebb van , ami a független, a me gújító, az új utakat kereső művészeti együttesek, társulatok számára nyit meg lehetőséget. S ez a legfontosabb kérdés. (A jegyzői széket Podolák György helyett Gulyás József foglalja el.) Sok szó esett a munkajogi kérdésekről. Feltehetik a kérdést, hogy ön célúan a minisztérium, vagy nem tudom, ki akart itt munkajogi kérdésekkel foglalkozni. Aki színház közelében működött, az pontosan tudja, évek óta rendkívül nagy problémát jelentett, hogy a színházi évadbeosztás nem alkalmazkodik a heti 40 órás munkahéthez , meg hogy egy próbaidőszak és egy bemutatóidőszak tényleg időnként milyen emberfeletti teljesítményt igényel a művésztől kezdve a világosítón át a színpadmesterig. Ezeket a szabályokat valahogy rendezni kell, mert eddig minden igazgató ki volt téve annak , hogy a munkaügyi felügyelőség megbünteti, mégpedig jogosan, mert nem 8 meg 12 órát,
