Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
2698 Garanciák kellenének, kérem szépen, ebben a törvényben arra, hogy a most esetleg bevezetendő újabb támogatási rendszer... - nem új pénz lesz ez, csak a régit osztják el máshogy, gondolom, majd megint a barátoknak. Azt hiszem, hogy gar ancia kellene, hogy hány százalék juthat ilyen típusú színháznak, hány százalék juthat vidéki, budapesti színháznak. Színházi típusok szerint, területek szerint, előadási jellegek szerint lehetne ezt kidolgozni. De amikor azt mondjuk, hogy ilyen típusú gar anciákat kérünk, annak nyoma sincs a törvényben, és azt várják tőlünk, hogy egy ilyen törvényt fogadjunk el. Kérem szépen, ez nem elfogadható, rossz a javaslat. Számos, számtalan hely van, ahol módosítani kellene ezen a javaslaton. Nézzük meg az alapokat! A törvény jelenlegi tervezetében szerepel ugyan a törvény alapelvei cím, de a szöveg nem az alapelveket tisztázza. Szerintem egészen másra lenne szükség a törvény alapelvei paragrafusban. Mivel az alkotmány biztosítja a művelődéshez való jogot, ezért le ke llene szögezni az alapelveknél, hogy az előadóművészeket kiemelt védelem illeti meg. Ezzel szemben mit látunk a törvényben, amiről itt képviselőtársam is szólt az imént? Azt látjuk, hogy a művészeket mindenkinél, minden más közalkalmazottnál és foglalkozta tottnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza majd ez az új javaslat akkor, amikor kiszolgáltatja az igazgató kényekedvének, hiszen mind az úgynevezett minőségi csere, mind az a rendelkezés, amelyik kimondja, hogy ha nem tudja 50 százalék erejéig foglalkozta tni az illetőt, akkor elküldheti, ezek olyan rendelkezések, amelyek egyébként szerintem a társulati rendszer egészét is kikezdik, ami szintén egy nagyon rossz folyamat lehet, és egyébként alkotmányossági kérdéseket is fölvetnek a tervezetnek ezen pontjai. A tervezet leírja, hogy hozzájárul az állam az előadóművészeti tevékenységhez alkotmányos kötelezettségből, de azt nem említi, hogy milyen elvek alapján. Az előbb is utaltam a pályázati összegek elosztására. Ez is egy hasonló kérdés, itt is tisztázni kell ene az elveket. Nem tisztázza ezt a törvény. Ha alapelve ennek a tervezetnek a művészeti élet szabadsága, akkor szerepelnie kellene az önrendelkezés, önszabályozás területeinek, de ezek egyáltalán nincsenek benne. A szakmai döntéshozás és szakmai érdekképv iselet helyett csak javaslattevő szerepet szán a tervezet a szakmának. Azt gondolom, ez sem helyes. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alapelveket sem tisztázza ez a törvény. Azt hiszem, hogy az itt fölsorolt kifogások mind érdemi kifogások voltak. Egy hosszú vita zajlott már a Házban ma is erről a kérdésről, és kiderült, hogy érdemi, szakmai kifogások vannak. Világos már ma, hogy a benyújtott törvényjavaslat mellett sem szakmai, sem szakmapolitikai egyetértés sincs. Ezért azt mondom továbbra is, amit javasolt am már önöknek, hogy egy új folyamatot kell elkezdenünk, annál is inkább, mert a törvényben voltak előremutató jelek, de hát éppen azokat hagyták ki, amiket benne kellett volna hagyni. Miről is van szó? Előadóművészeti tanácsról beszéltünk. Fölállítanak e gy új szervezetet meg egy előadóművészeti irodát és előadóművészeti tanácsot, ami majd besorolja a színházakat, kategorizálja őket, pénzbe kerül ennek a szervezetnek a fenntartása, újabb hivatalt hoznak létre. Annak idején még volt a törvényben emellett egy előadóművészeti járulékrész is, ami pedig segített volna azoknak a színészeknek, akik esetleg időlegesen munka nélkül maradnak. Mi történt ebben az új javaslatban a kedves szakszervezet támogatásával? Ezt a részt kihagyták, ez már nincs benne, azaz az előadóművészeti járulék, ami jó lenne a művészeknek, ami juttatást jelentene, persze az előadóművészeti iroda, a besoroló, a rangsoroló, az előadóművészeti tanács benne maradt. A hivatal épül, a művészek szegényednek. Kérem szépen, ez egy ilyen javasla t. Amikor arról beszélnek itt, hogy a javaslatnak milyen története van, hát ilyen története is van, mert vannak dolgok, amiket elhagytak belőle. Továbbra is azt gondolom, hogy pontosan azért, hogy olyan törvény szülessen, ami a magyar színházi szakmát hoss zú távon is segíteni tudja, újra el kell kezdeni egy szakmai egyeztetést, hogy a szakma széles köre tudjon támogatni egy törvényjavaslatot, mert nyilván van olyan javaslat, amit széles körben tud támogatni a szakma, ezt a munkát el kell végezni, utána egy ötpárti egyeztetésre
