Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
2686 kerül megfogalmazásra, vagyis az alapelvek szintjén deklarálásra, hanem csak a 4. § d) pontja utal arra, hogy valójában a miniszter is köthet ilyen szerződést. Ily módon nem egyértelmű az sem, hogy a közp onti költségvetéssel a közszolgáltatási szerződés útján kapcsolatban lévő társaságot a tervezet az előadóművészeti szervezetek közé értie, vagy sem. A továbbiakban az előadóművészeti tanácsról, illetve az előadóművészeti hivatalról mondanék egykét kri tikus megjegyzést. Az előadóművészeti tanáccsal kapcsolatban előrelépésnek tartjuk, hogy ilyen típusú szakmai szervnek egyáltalán a felállítását tervezik, amely kapcsolatot teremt a szakma és a minisztérium között, azonban hiányoljuk és kevésnek tartjuk, hogy annak csak konzultatív, tanácsadói szerepe van, míg a döntéshozatal minden esetben a miniszternél marad, illetve a minisztert a tanács javaslata semmiben nem köti. Másrészt nem tartjuk kielégítőnek a tanács összetételét sem, tekintettel arra, hogy ann ak kizárólag szorosan az előadóművészeti területen mozgó, annak belső problémáit látó, belső szempontú megközelítésre alkalmas tagjai vannak. A kizárólagos szakmai megítélés eleve önmagában hordozza az elfogultság lehetőségét, és sokszor sajnos a maradisá got, a tényleges fejlődés gátját is jelentheti. Esetlegesen a szaksajtó képviselőit lehetne bevenni a tanács munkájába - ez csak ötlet persze - mint a művészélet kritikai oldalát és a nyilvánosság képviselőit. A fentieket a hatékonyság és fejlődés szempont jából hátrányosnak tartjuk amellett, hogy a fentiek szerint miniszteri alárendeltség miatt a tanács nemcsak nem független és nem önálló testület, de tényleges felelőssége sincsen. Ennek fényében különösen sérelmesnek tartjuk, hogy a 4. § d) pontja esetében a véleményezés a miniszteri felkéréshez kötött. A nyilvánosság erejétől is megfosztani a tanácsot a kizárólag a miniszteri döntési kompetenciájában lévő közszolgáltatási szerződések megkötése kapcsán szintúgy aggályos. A következőkben az előadóművészeti szervezetek nyilvántartása és besorolása, az előadóművészet támogatása fejezetről szólnék röviden. Az előadóművészeti irodáról szóló 6. § (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az államigazgatási szerv a nyilvántartásba vett előadóművészeti szervezeteket e törvény szerint besorolja, miközben az Operaházhoz hasonló táncintézmények kapcsán a 9. § (4) bekezdése rögzíti, hogy - idézem - ”nem kell besorolni az állam által fenntartott, valamint a 4. § d) pontjában foglalt közszolgáltatási szerződéssel rendelkez ő előadóművészeti szervezeteket”. Mindez azt is jelenti, hogy a központi költségvetési szervként működő előadóművészeti szervezeteket teljes mértékben kizárja a tervezet a IV. fejezet szerinti különböző paraméterek - mint nézőszám, előadásszám, magyar be mutatók száma, egyes kiemelt előadástípusokhoz kötő súlyozás - alapján meghatározott, illetve megítélt támogatási lehetőségekből, azaz a különböző minőségi, mennyiségi mutatókon alapuló finanszírozási kiegészítő forrásokból. Költségvetési szervekre vonatko zó költségvetési támogatási szabályok és sajátosságok is rögzítésre kerülhetnének megfelelő módon a törvényben vagy a tárcaintézmények sajátosságait rögzítő külön jogszabályban, amelyre utalhatna egyébként maga a törvény is. Az előadóművészeti munkavégzés sajátos szabályairól is szólni kell, hiszen nyilván azt mindenki érzi, hogy a közalkalmazotti státus egy ilyen körben mennyire gátja is, és mennyire nem illeszkedhet ez az egész rendszerhez, ezért üdvözítőnek és szintén sok éve szükségesnek tartjuk az elő adóművészekre vonatkozó eltérő munkajogi szabályok megalkotását ahhoz, hogy a foglalkoztatás egyrészt jobban követhesse a művészi életpálya sajátosságait, illetve az előadóművészeti intézmények ne lehetetlenüljenek el a művészeti tevékenységre értelmezhe tetlen kötöttségek miatt. A munkavégzés szabályainak megállapításánál véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy teremtsen a munkáltató számára művészeti koncepciójának megvalósításához, a sajátos működéshez kellően rugalmas feltételeket foglalkoztatási k érdésekben. A tervezet összességében ugyanakkor változatlanul a munka törvénykönyve és a Kjt. szerinti napi 8, heti 40 órás teljes munkaidő fogalmára alapoz, amely az előadóművészeti intézmények működését, főleg a művészeti tevékenység sajátosságait nem t ükrözi. Ha az ettől történő eltérést a kollektív szerződés vagy munkaszerződés körébe utalva hagyja a törvény, nehéz az
