Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2594 módosítása például hat további helyen jelenik meg egy jogszabályon belül, és eközben még egy valamirevaló tartalomjegyzéket sem találunk hozzá. A tervezet ráadásul még a kormány már visszavont javaslatának erényeivel sem büszkélkedhet, az még ugyanis lehetővé tette volna, hogy az adózók 9 kötelezettségcsoportban 9 bankszámlára fizessék terheiket, ennek itt már nyoma sincs. Marad tehát a jelenlegi abszurd helyzet: a vállalkozók és az egyéb befizetők továbbra is 155 különböző bankszámlára kell hogy utalj ák kötelezettségüket. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Miért? Mit hozott a válság, ami miatt nem lehetetett egyszerűsíteni az adószámlabefizetéseket? Sőt, minthogyha ez nem is lenne igazából cél. De mondok mást: fehérítés ürügyén büntetni szándékoz ik a kormány a 250 ezer forint feletti készpénzes vásárlásokat. Korábban, 1998ban volt már egy ilyen szabály, akkor egymilliós értékhatárral, de az Alkotmánybíróság ezt akkor megsemmisítette. Az itt javasolt szabályozás nem tűnik alkalmasnak a zsebbe fize tett munkabérek, a számla nélkül végzett szolgáltatások, a fiktív számlák visszaszorítására. Miért nem gondolkozunk egyszer végre el azon, hogy hogyan lehetne Magyarországon a bankkártyaforgalmat nem kizárólag a bankjegykiadó automaták előtt kígyózó sorok szűk szegmensére korlátozni? Úgy tesz a kormány, mintha a készpénzes számlázás terjedése nem éppen a mindenre kiterjedő és már említett bizalomhiány következménye lenne. Csak arra jó a mostani javaslat, tisztelt képviselők, hogy a készpénzes számlákat befo gadókat újabb jogcímen lehessen megbírságolni, ráadásul a nagyobb tranzakciók esetében általában mintegy 2 százalékos banki jutalékot fizettet meg a vállalkozókkal. Esélyt sem ad ez a jogszabály arra, tisztelt képviselők, hogy a bankok kénytelenek legyenek leszorítani a tranzakciós költségeket, hogy ösztönözzük az elektronikus számlaforgalmat a készpénz helyett. Ez a tervezet tehát nagyon sok sebből vérzik. Szigorít, és nem enyhít, ráadásul alig egyszerűsít, pedig sok helyen lehetne mit tenni, már persze, h a a kormány is akarná, a kormány is engedné. Ehelyett egyszerűen nem nyitja ki vitára a számtalan javaslat számtalan pontját, lehetővé téve, hogy az ellenzéki pártok módosító javaslatokkal mentsék, ami menthető. Nos, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ez kevéssé emlékeztet a mostanában annyit hangoztatott párbeszéd politikájára. Ezért aztán ez a törvény nem támogatható, és most sem tudok mást mondani, mint a költségvetési bizottság ülésén: még most sem késő ezt a javaslatot visszavonni, és vihargyorsan a parlament elé engedni egy másikat, amely érdemben egyszerűsít, és enyhíti a vállalkozások terheit. Éppen ezért azt gondolom, hogy újra a parlament asztalára kell tenni az alapkérdéseket, hogy hogyan tudunk egy vállalkozó- és adófizetőbarát adójavaslato t összeállítani, hogy hogyan tudunk nekikezdeni az adócsökkentésnek. Ne örüljünk már annak, hogy van mire fogni az adócsökkentés elmaradását, hanem nézzük meg, hogy milyen kezdő lépésekkel lehetne legalább belefogni az adócsökkentésbe, és ezt követően mily en egymásutániságában lehetne Magyarországon megtervezni egy középtávú adócsökkentést! De ha csak az adómértékekről beszélek, tisztelt képviselőtársaim, vajon rendben vane - még egyszer kérdezem , hogy ilyen körülmények között rávágunk újabb több tíz mil liárd forintot a magyar vállalkozói szektorra Robin Hoodadó formájában? De kérdezek mást: rendben vane, hogy eddig a nagyobb, nagyon drága cégautók tulajdonosai sokat fizettek, és most az ő terhüket lényegesen lecsökkentjük, és ennek eredményeképpen nagy on sok kicsi és mikrovállalkozás, családi vállalkozás lesz kénytelen nekik akár elviselhetetlen mértékű adót is fizetni? Tegyük föl azt a régen sokszor hangoztatott kérdést, hogy forduljon már meg a felelősségi viszony, hogy ha az adóhatóság nem válaszol 3 0 napon belül egy kérvényre, akkor az a kérvény tekintessék elfogadottnak, akkor tekintsük elfogadottnak, ne az adófizető rohanjon a pénze után, ha az adóhivatal késlekedik, hanem a késlekedő állam fusson a saját pénze után. Ezt a törvénykezést úgy hívják - nagyon sok állam sikerrel alkalmazta , hogy lex silentio positivo, egyszerű magyar fordításban annyit tesz: hallgatás beleegyezés. Ha egy közhivatal határidőben nem válaszol, akkor tegyük törvényi alapszabállyá azt, hogy az a kérvény elfogadottnak tekin thető.
