Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz):
2446 (11.20) Azt gondolom, hogy ennek ürügyén érdemes egypár szót ejteni arról, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege. Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata szerint a költségvetési törvényjavaslatot önálló an kell benyújtani és külön vitát folytatni. Az államháztartásról szóló törvény szerint a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor elő kell terjesztenie azokat a törvénymódosításokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szük ségesek. A lényeg tehát az, hogy azokat a szabályokat, amelyeket a költségvetés elfogadása esetén meg kell változtatni, most megtegye az Országgyűlés ezen salátatörvény keretében, és lehetőséget biztosítson a költségvetés elfogadására. Azonban két alapvető ok van, ami miatt úgy gondoljuk, hogy nem lehet támogatni ezt a javaslatot. Egyrészről azért, mert olyan költségvetésnek óhajt alapot nyújtani, ami mára már mindenki számára nyilvánvaló, hogy hamis adatokat, hamis számokat tartalmaz. Maga a pénzügyminiszt er ismeri el a költségvetés tervezetéhez benyújtott módosító indítványa által, hogy megdöbbentően magas, nagyságrendileg 500 milliárd forintos megszorító csomagot tartalmaz. Többek között elvesz 90 milliárd forintot a családoktól, elvesz a közalkalmazottak tól és a köztisztviselőktől. Az önkormányzati szférából 150 milliárdot akar elvonni, 120 milliárdot a bérekből, 170 milliárd forintot a társadalombiztosítási rendszerből, és még hosszan lehetne sorolni az elvonásokat. A másik ok, ami inkább logikai és jogt echnikai kérdés, hogy olyan salátatörvénnyel állunk szemben, amely egy mozdulattal 17 törvényt kíván módosítani; 17 törvényt, kedves képviselőtársaim, ami, úgy szoktuk mondani, még gombócból is sok. Csak néhány példa: a foglalkoztatás elősegítéséről, a mun kanélküliek ellátásáról szóló törvény, az államháztartásról, a társadalombiztosításról, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény, a muzeális intézményekről szóló törvény. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem csupán többletszabályozásokra kerül so r, hanem a javaslat elfogadásával számtalan hatályon kívül helyezés is történik. Tisztelt Országgyűlés! Lehet persze hosszasan vitázni arról, hogy egyegy ágazati törvényt miért és hogyan módosítsunk, de mégiscsak arról kellene beszélni, hogy hogyan jutott unk ide. Hogyan lehet az, hogy Magyarországnak nincs egy elfogadható költségvetési koncepciója? Hogyan fordulhatott elő, hogy éltanulóból utolsók lettünk a térségben? Azt hiszem, hogy 2000ben az építőiparban, a mezőgazdaságban és minden más szakmában tevé kenykedők ugyanúgy dolgoztak, mint most, 2008ban. Ha ők ugyanúgy tették a dolgukat, mint most, akkor nem ők tehetnek arról, hogy idejutottunk. Szeretném megjegyezni, Kóka frakcióvezető úr a felszólalásában jelezte, hogy itt azért is gond van, mert az embe rek a vizitdíj, a napidíj és a tandíj kapcsán úgy döntöttek, ahogy döntöttek. Nem először fordul elő, hogy kormánypárti képviselők hibáztatják a népet. A másik gond az, hogy bizonyos szempontból már egy másik földrészhez sorolnak bennünket, Pakisztánhoz. P akisztán nem ezen a földrészen van, az IMF segítségét ők is kérték. Semelyik európai uniós tagország nem kérte rajtunk kívül. (Végh Tibor: Anglia! Izland!) Tegnap este hallom a televízióban, hogy a kormány úgy döntött, hogy megsegít bankokat, olyan bankoka t segít meg 600 milliárd forinttal, amelyeknek a székhelye Olaszországban, Brüsszelben van (Dr. Szabó Zoltán: Olyan nincs!) , és egyegy fiókja található Magyarországon. Ezeknek a bankoknak a segítségére megy el a magyar adófizetői pénzekből 600 milliárd fo rint, amelyet majd meg kell termelniük a magyar adófizetőknek, és vissza kell fizetnünk. Térjünk vissza még a hitelre: ne legyenek kétségeink, nem baráti, jó hozamra adják majd ezeket a pénzeket. Most persze önök, kedves szocialista és liberális képviselőt ársaim, azt mondják, hogy ebben a helyzetben nincs más lehetőség. Igen ám, de én azt hiszem, hogy ez a helyzet éppen az önök hatéves kormányzásaképpen alakult így; annak eredményeként, hogy önök mindig megnyugtatták a közvéleményt a korábbi évek költségvet ési vitáiban, hogy minden szép és jó, csak ez a gonosz
