Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2433 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó képviselő úr arról beszélt a maastrichti kritériumok kapcsán, hogy nem lehet egyszerre adókedvezményt csinálni és a maastrichti kritériumokna k is megfelelni. Csak emlékeztetném képviselő urat, hogy a maastrichti kritériumoknak 2005 óta nem felel meg az ország. 2001ben, 2002ben bőven megfelelt, és akkor egyébként még működött például a családi adókedvezmény is, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Szabó Zoltán és Tukacs István közbeszólásaira:) Lehet, hogy ön ezt nem hiszi el, de akkor valószínűleg ön nem fogadja el a számtant, amit rajtunk kért számon. Egyébként nem a politika írja fölül a számtant, hanem a megszorítás írja fölül, most már nem tudo m, hányadik éve a normális gazdaságpolitikát, és ez utóbbi az, amit egyébként hiányolunk. A legnagyobb baj viszont abban van, amit államtitkár úr mondott, és azt kell mondjam, ritka pillanat, de egyet kell értsek a szabad demokratákkal. Ugyanis államtitkár úr hosszasan semmi másról nem beszélt, mint arról, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. És ez független attól, hogy egyébként sok dologgal, amit a szabad demokraták javasoltak, én nem értek egyet, de hát minimum az lenne a felelőssége ilyenkor egy pénzüg yminisztériumi államtitkárnak, a kormánynak, hogy azt mondja, hogy ezt nem, mert nem akarjuk, ezt pedig szeretnénk. De szó nincs róla! Itt a költségvetést megalapozó törvényeket tárgyaljuk. Lehet ezt elkenni azzal, hogy ezek csak ilyen technikai törvények. De most nem azt az időt éljük! Most nem abban az időben vagyunk, amikor hagyni lehetne, hogy csak ilyen törvények kerüljenek a Ház elé. Kényszerpályán mozgunk. Például már döntés van, a pénzügyminiszter elküldte a levelet az IMFnek, amiben a 13. havi nyu gdíjról, a közszféra 13. havi fizetésének elvonásáról világosan mint vállalásról ír. A parlament még nem is tárgyalt ezekről a törvényekről! Nem került be még a költségvetést megalapozó törvények közé sem. Én nem értek egyet ezzel a megoldással. Hogyan leh et az, hogy ilyen kényszerpályára állítják a parlamentet, és ha bárki bármit fölvet, akkor arra pusztán az a válasz, hogy hát ezt nem lehet? Ez nem kormányzás. Amit az államtitkár úr művelt, az a tipikus, egyértelmű bizonyítéka a cselekvőképtelenségnek. Kö szönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét egy kormánypárti képviselő következik, Szabó Zoltán képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én ugyan nem emlékszem arra, hogy 2001ben m ennyi volt az Európai Unió tagországaiban az infláció átlaga, de egészen biztos vagyok benne, hogy 10 százalék alatt volt, márpedig Magyarországon az infláció 10 százalék volt 2001ben. Úgyhogy talán nem biztos, hogy 2001ben teljesítve voltak azok a bizon yos maastrichti kritériumok. Ami most már a szabad demokraták álláspontját illeti, én sok tekintetben egyetértettem, egyetértek azzal, amit Kóka János elmondott. Mondjuk, a kapitalizmus iránti osztatlan és kritikátlan lelkesedését nem tudom osztani; én ink ább Churchillt parafrazeálom ebben a tekintetben, hogy rossz a rendszer ugyan, csak nem találtak ki még nála jobbat. De gondolom, ezen nem kell a költségvetési vita kapcsán összevesznünk. Abban Kóka Jánosnak azonban, úgy gondolom, igaza van, hogy a jövő év i költségvetést és a jövő évi kiadásokat nem fogjuk jelentős reformok nélkül megúszni. Abban nincs igaza, és államtitkár úr nem azt mondta, hogy nem lehet semmit csinálni, államtitkár úr azt mondta, hogy a költségvetés elfogadásáig hátralévő három hétben n em lehet ezeket az ügyeket megoldani. (Horn Gábor: Miért? Ezek kész dolgok!) Tehát én azt az egyet tudom csak mondani, hogy azt a csodát ne várják el, hogy olyan reformokról, amelyekben nem tudunk egyetérteni és amelyeket nem tudunk megszavazni két esztend eje, azokban most három hét alatt a kormány elő tudjon állni megoldásokkal. Én azt javaslom, hogy igen, álljunk neki együttesen ezeknek a reformoknak. Igen, vitassuk meg őket, és végre fogadjuk el őket. De ezt ne szabjuk a költségvetés elfogadásának feltét eléül, mert előre
