Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2393 egyeztetni az utolsó változatot, az elfogadhatatlan. És nem egyeztették ezt a változatot a Megyei Jogú Városok Szövetségével, ezért ezt be sem szabadott volna nyújtani. De ha már benyújtották, és nem vonják vissza, az a minimum, hogy nem zárják le az általános vitát november 14éig, a Megyei Jogú Városok Szövetségének következő közg yűléséig, mert ott tárgyalják ezt a témát, és így az ott megfogalmazott javaslatok esetleg, ha nincs lezárva az általános vita, módosító indítványokkal még a törvényhez bekerülhetnek. Tisztelt Ház! Egyébként én úgy látom, hogy a szakma egy nem jelentéktele n része sem támogatja a törvénytervezetet. Nemcsak Zsámbéki Gáborék levelére gondolok, hanem a vidéki színházak igazgatóinak többsége sem támogatja ezt, bár a nevükben aláírta a miskolci igazgató a támogató nyilatkozatot. Aláírást lehet gyűjteni tizenhat e mbertől, neves, tiszteletre méltó, nagy tudású és elismert emberektől, de lehet, hogy ők úgy írták alá ezt a nyilatkozatot, hogy a tagjaikat meg sem kérdezték arról, hogy mit írnak alá, ezért egy ilyen dolog nem jelenti azt, hogy a szakma egésze támogatja ezt a javaslatot. Tarthat itt a miniszter úr névsorolvasást, de ettől még nincs széles körű szakmai egyetértés a javaslat mögött. Például az is most derült ki, hogy bár a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége is aláírta a támogató nyilatkozatot, miközben egyik díjfizető tagja, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara szerint őket a jelenlegi tervezet nem létezőnek tekinti, ráadásul a tervezet nem veszi tekintetbe azokat a sajátosságokat, amelyek az operai munka következtében alakultak ki. A törvény, bár ezeket célként megnevezi, nem alkalmas arra sem, hogy átláthatóvá tegye a támogatások mértékét, rendszerét, hiszen kaotikus, melyik zenekar, milyen címen, mennyi támogatást kap. Tisztelt Ház! Olyan ez a törvény, mint a legrosszabb tanár: büntetni mindenki t egyformán büntet, de jutalmazni csak a kedvenceket hajlandó. Erre példa az operai muzsikusok helyzete, akiknek a sajátos szempontjait csaknem teljesen figyelmen kívül hagyja, ugyanakkor a törvény alkalmazását számukra is kötelezővé teszi. Olyan szabályok at rögzít, amelyeken már rég túllépett az idő, hiszen sok, régen a kollektív szerződésben szabályozott probléma megoldását megnehezíti, valószínűleg lehetetlenné teszi. Úgy tűnik, mire a törvény hatályba lép, nem sok szervezet marad a törvény támogatói mög ött. (18.20) Tisztelt Ház! Végül nézzük az alapokat! A törvény jelenlegi tervezetében szerepel ugyan a törvény alapelvei cím, de a szöveg nem az alapelveket tisztázza. Szerintem ebben a részben a következőket kellene szerepeltetni. Mivel az alkotmány bizto sítja a művelődéshez való jogot, ezért le kellene szögezni, hogy az előadóművészeket kiemelt védelem illeti meg. Ezzel szemben a törvény a művészeket mindenkinél, minden más közalkalmazottnál és foglalkoztatottnál kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza akkor, amikor kiszolgáltatja az igazgatók kényekedvének, hisz mind az úgynevezett minőségi csere, mind az a rendelkezés, amely kimondja, hogy ha valakit nem tudnak 50 százalékig foglalkoztatni, akkor elküldhetik, ez hátrányos rájuk nézve, és ez a társulati rends zer egészét is kikezdi. Ezek a pontok véleményem szerint egyébként alkotmányossági aggályokat is fölvetnek. Ez a törvény nem lehet az igazgatók törvénye, szemben a művészekkel. A tervezet leírja, hogy hozzájárul az állam az előadóművészeti tevékenységhez alkotmányos kötelezettségből, de azt nem említi, hogy milyen elvek alapján. Ha alapelve ennek a tervezetnek a művészeti élet szabadsága, akkor szerepelnie kéne az önrendelkezés, önszabályozás területeinek is, de ezek egyáltalán nincsenek benne. A szakmai d öntéshozás és szakmai érdekképviselet helyett csak javaslattevő szerepet szán a tervezet a szakmának. Ebből adódóan a szakmai érdekütközések kezelését a miniszterre bízza. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alapelveket sem tisztázza a törvény. Tisztelt Ház! A már itt idézett szándéknyilatkozat arról ír, hogy az aláíró szakmai szervezetek fontosnak tartják azt, hogy a törvényjavaslatról szakmapolitikai konszenzus szülessen, mert ezzel megteremtődhetnek a törvény végrehajtásának hosszú távú feltételei és garanci ái. Az általam itt
