Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 6 (173. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2376 elkötelezettségünk okán a fejlesztések hazai forrásait mindenképpen biztosítani fogjuk, és ennek alapján az úgynevezett EUs fejlesztéseknek nem lehet akadálya. A külső kényszerek káros hatását minimalizálandó, az eredetileg tervezettnél erőteljesebben csökkentjük az államháztartás hiányát. Ha programunkat sikerül megvalósí tanunk, akkor 2009ben a hiány csak 2,6 százalék lesz, ami megfelel a maastrichti kritériumoknak, és ezzel közelebb is vezeti Magyarországot az euró bevezetéséhez. 2009. évi költségvetésünk középpontjában a pénzpiaci stabilitás helyreállítása és a munkahel yek megvédése áll. Az elmúlt három napban számos kritikát és javaslatot kaptunk a költségvetéssel kapcsolatban, gondolom, ezek közül több olyan is van, amely a kormány számára elfogadható, részben vagy egészben beépíthető a költségvetésbe. Valóban nagyon k emény kritikákat kaptunk, de egyvalami mégis figyelemre méltó. A lehetséges, a pénzügyi szakkifejezéssel konzervatívnak nevezett, vállalható makropálya imént hivatkozott fő számait a parlamenti pártok nem vitatták. Nem értettek egyet az arányokkal, vitattá k az egyes intézkedések célszerűségét, hatását, esetleg szükségességét is, de a fő számok fájdalmas realitását nem vitatták. Tudom, hogy a kormányoldal is, valamint a politikai ellenzék is gyorsabb növekedést, hatékonyabb felzárkózást, kisebb hiányt, nagyo bb jólétet és nagyobb szociális biztonságot akar Magyarországnak. Különböző úton, különböző hangsúlyokkal és prioritásokkal, de mindannyian ezt akarjuk. A 2009. évi költségvetés fő tervezési számai - kényszerből - mégsem erről szólnak, mivel a kialakult ne mzetközi válság begyűrűző hatásai Magyarországot is kizökkentették a korábban tervezett egyensúlyi növekedési pályáról. A makropálya számainak kényszerű tudomásulvétele a lezajlott vita során talán azt üzeni, hogy jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak e gyaránt megpróbálunk a realitások keretein belül maradni, és az ország számára a lehető legoptimálisabb költségvetési koncepciót összeállítani. Ha ez tényleg így van, ahogyan én most ezt látni vélem, akkor elmondhatjuk, hogy a parlament többsége megértette a nemzeti csúcs üzenetét. A költségvetés általános vitájában többek részéről felmerült az a kritika, hogy a kormány az elkerülhetetlen megszorítások során úgymond fűnyíróelvet alkalmazott volna, ahogy azt Varga Mihály vezérszónoklatában mondta. Szerintem az ezt hangoztató képviselők még életükben nem láttak fűnyírót. A fűnyíró tudniillik mindent egyformára vág, közgazdasági összefüggésekben pedig ez a kifejezés azt jelenti, hogy mindenből egyformán levágunk, mondjuk, öt százalékot. A 2009es költségvetés t ervezeténél ez nincsen így, ez a kritika nem állja meg a helyét. Szeretném hangsúlyozni, hogy még a kényszerek közepette is igyekeztünk megvédeni a legelesettebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat a megszorító intézkedések hatása alól. És hasonlóan differenc iáltan nyúltunk a fejlesztésekre, a stratégiai építkezésekre fordítandó összegekhez és az uniós források igénybevételéhez a hazai részt minden körülmények között biztosítjuk. Ez csak két tény, de két nagyon fontos tény azok közül, amelyek cáfolják a fűnyír óelv formájában megnyilvánuló kritika megalapozottságát. A költségvetés kapcsán liberális képviselőtársaink a globális kapitalizmus jelenlegi válságának okairól próbálták elterelni a figyelmet. Amikor azonban a fennálló világrend éppen recsegropog, amikor éppenséggel minden állam nagy áldozatokat vállal annak érdekében, hogy a társadalom tagjai és a gazdaság szereplői a lehető legkisebb áldozatokkal ússzák meg a rendszerben keletkezett buborékok kipukkadását, akkor talán mégsem kellene a mundér becsületéne k védelmében az államot egy letűnt kor szocializmusával azonosítani, és a piaci logika korlátlanságában keletkezett feszültségek kiigazítása helyett a szocializmus visszatérésével, sőt a demokrácia megingásával riogatni a kedves nagyérdeműt, a hallgatóságo t. Liberális képviselőtársaink figyelmébe ajánlom például az International Herald Tribune hétfői számának cikkét, amelyben egy volt amerikai pénzügyminiszter éppenséggel óv a költségvetési vakmerőség és a fiskális szigor, a munka és a tőke, a szabad keresk edelem és az állami protekcionizmus hamis dichotómái közötti megtévesztő választás kényszerétől. (17.00)
