Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
2236 Farkas Úr! Szeretném felhívni a figyelmét: a szigetvári kistérség 46 településéből 39 helyen van iskola, falubusz. Most a legutóbbi pályázat révén, amit a közlekedésfejlesztés kapcsán nyújtottak be a települések, p ontosan ez a választókerület 26 autóbuszhoz jutott 205 millió forint értékben. Csak ezt szerettem volna világossá tenni, és a helyére tenni, mert ezt a tárgyi tévedést, ha sokáig mondja, Farkas úr, talán még el is hiszi önmagának. Tessék elmélyedni! Nem tu dom, hol él, lehet, hogy nem vidéken. Kár, mert vidéken több információhoz jutna, mint Budapesten. Tessék ezeket az információkat - statisztikai adatok is rögzítik - alaposabban szemügyre venni, és ne tessék a parlamentet és a nézőközönséget azzal etetni, hogy itt ezen a téren is óriásit mulasztott a kormány és az MSZP. Ez tény. A tényekkel lehet vitatkozni, de nem érdemes, ez tényhelyzet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Mikola István ké pviselő úrnak, Fidesz. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egészségügyi részéről szeretnék néhány szót szólni. Kezdem azzal a javaslattal, hogy ne fogjunk mindent a pénzügyi válságra. Ez a költségvetés ugyan úgy elfogadhatatlan, mint a tavalyi volt, meg a tavalyelőtti volt, azért, mert megalapozatlan, nincs benne jövőkép, nincs benne semmiféle népegészségügyi megalapozás. A világ ma az egészségügyi stratégiák készítésekor, az ehhez adekvát költségvetések össze állításakor azt vallja, hogy az egészségpolitikát és ehhez a finanszírozást a térségi népegészségügyi trendekre kell alapozni, ezeket kell felmérni, követő módon regisztrálni, ezekből kell kalkulálni azt a szükségletalapot, amire felépíthető az éves költsé gvetés, a büdzsé. Ez teljességgel hiányzik ebből a költségvetésből. Nincsenek meghatározva a szükségletek, egyáltalán az országban szükségletkommunikáció nem folyik. Az emberek és a szakma nyakába szakad egy olyan költségvetés, amit tőzsdei alkufolyamatokb an és a legkülönbözőbb politikai alkukban fogalmaznak meg, és olyan összegeket szabnak meg, amelyekbe belekényszerítik az ágazatot, a szolgáltatórendszert, de a népegészségügyért felelős preventív medicinát is. Az állam felelősségére szeretném felhívni a f igyelmet. Az állam alkotmányos felelősséget visz a polgárok egészségügyi ellátásában, a minőségi egészségügyi ellátásában, ezt a felelősséget az állam nem vetkőzheti le. De ha már a pénzügyi válság, a nemzetközi helyzet fokozódik, a pénzügyi válsághelyzet továbbra is fennáll, ha már erről ennyit beszélünk itt, a parlamentben, akkor ennek talán az az egészségügyi vonatkozásait sem érdemtelen megemlíteni. Az emberiség történetében, a társadalom történetében minden pénzügyi és gazdasági válság azzal járt, hogy az elszegényedés, a hajléktalanság, a munkanélküliség előbbutóbb pszichés, majd testi betegségekben megjelenvén óriási tehertételt jelentett az egészségügyben. Ha ennek a pénzügyi válságnak komoly gazdasági válság lesz a következménye, ennek következtébe n nő a munkanélküliek száma, nő a hajléktalanok száma, az emberek alultápláltak, fáznak, nem tudnak otthon fűteni, akkor előbbutóbb a kórházakba fognak bekerülni. Azt hiszem, ez mindenki előtt világos, ezzel senki számára semmi sértőt nem mondtam, megtapa sztaltuk már a mi életünkben ezt néhányszor, a szakmában úgy hívjuk - csúnya kifejezéssel , hogy a társadalmi, szociális bajok, az egzisztenciális válság, a nélkülözés medikalizálódik, vagyis előbbutóbb pszichés vagy pszichoszomatikus vagy testi betegség ek formájában megjelenve tehertételt jelent az egészségügy számára. Szeretnék utalni arra, amikor a költségvetés általános vitája folyik, hogy a napokban a friss Nobeldíjas közgazdász, Krugman, akinek a szellemi teljesítményét az egész világ elismeri, fel hívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági, pénzügyi válság során a különböző államoknak a szociális biztonsági rendszerüket kell megerősíteniük, ide kell a fogyó forrásaikból minél többet beruházni,
