Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
2229 amit lényegesen átalakítottak, sokat rontottak rajta, ma munkakerülésre és megélhetési gyermekszülésre ösztönöz. Eb ben a rendszerben a saját törvényüket sem tartják meg, innen is 10 milliárdot elvesznek. A nyugdíjasoktól, ha szépen végignézzük azokat a tételeket, akkor 100 milliárd fölött leszünk, hiszen a nyugdíjemelés beígért 5,6 százaléka helyett az első fordulóban egy 50 milliárdos csökkenés, a másodikban egy 21 milliárdos, és folytathatnám tovább, a korhatár alatti öregségi nyugdíjasok tizenharmadik havi járandóságának elvétele, csupán ez a tétel 22 milliárd forintot vesz el, 31,8 milliárdot az a bizonyos 80 ezres plafon. Hová folytassuk? Úgy érzem, hogy egyértelműen látszik ebből a költségvetésből (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) , amit újból ki kell mondani: a kisemberrel fizettetik meg a számlát. Köszönöm szépen. (Taps a Fi desz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Gulyás József képviselő úrnak, SZDSZ. GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem mondok ú jat, amikor azt mondom, hogy ennek a költségvetésnek a tárgyalásakor muszáj szót ejteni arról, hogy ilyen módon, ilyen rendben nem tárgyaltunk még költségvetést. De nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy a helyzet okán alakult így, nem egy normális, nem egy kí vánatos helyzetben tárgyaljuk ezt a költségvetést. Tulajdonképpen harmadik változatban kezdjük vagy folytatjuk a vitát egy olyan anyagról, ami igazán megfelelően előkészített formában, írott formában nem is áll a rendelkezésünkre. (16.20) De nem érdemes a formai részénél leragadni, mert mégiscsak azzal kell szembenéznünk, hogy egy szükséghelyzet okán, egy gazdasági krízis kellős közepén kényszerülünk tárgyalni a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését. Nos, amikor ennek a költségvetésnek az előkészítése zajlott, még ideálisabb körülmények között, akkor már kibontakozott egy vita arról, hogy hogyan érdemes e költségvetés előkészítésének nekilátni. Bizony az azóta bekövetkezett idő sajnos bennünket igazol, a magyar gazdaság sokkal sebezhetőbb, kitettebb kr íziseknek, mint a környező országok némelyike. Sokkal rosszabb helyzetben ért minket és talált el az a gazdasági, hitelpiaci válság, amelynek megrendítő ereje okán szükség volt arra, hogy egy jelentős hitelkeretmegállapodást kössön a Magyar Köztársaság ko rmánya. Hogy ezen hitelkeretmegállapodás megkötésének a közelében vagyunk, a részleteit sok tekintetben nem ismerhetik még a parlamenti döntéshozók, de a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, annak ellenére, hogy nem tartjuk egy ideális helyzetnek és elj árásnak, ahogy ezen hitelkeretmegállapodás előkészítési folyamatát kezeli a köztársaság kormánya, azt mégiscsak le kell szögeznünk, hogy ezen hitelkeretmegállapodás megkötése az SZDSZ szerint elkerülhetetlen volt, szükséges volt. Hogy az egyik vezető köz gazdászunkat idézzem, akinek volt, van tapasztalata arról, hogy hogyan is zajlanak ilyen előkészítő tárgyalások, megállapodások az IMFfel vagy jelentősebb pénzintézetekkel, most Békesi Lászlóra utalok, és őt szeretném idézni, hogy ennek a gáláns hitelcsom agnak a hátterében nem Magyarország féltése, hanem annak a dominóeffektusnak az elkerülése áll, hogy nehogy véletlenül a fizetőképtelen magyar állam révén azok a nagy nyugateurópai bankok is csődbe kerüljenek, amelyek jelentős mértékben tartalmaznak magya r állampapírokat a portfóliójukban. Bizony közelében voltunk a fizetésképtelenségnek, az államcsődnek, ahogy ugyanebben az interjúban fogalmaz Békesi László, és ugyan a legkritikusabb ponton e tekintetben túl vagyunk, de hibát követnénk el, ha arról beszél nénk itt a parlamentben, vagy azzal próbálnánk megnyugtatni a közvéleményt, hogy a válságot megúsztuk, a válságon túl vagyunk. Nem vagyunk túl, és éppen ezért kényszerült rá a kormány arra, hogy egy teljesen új költségvetést
