Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP):
2217 mondjam, hogy akkor vol na hiteles a mi politizálásunk, ha önkritikusan értékelnénk mindazt, ami az országban zajlik, amihez a mi kormányzásunk kötődik, igen. De emellett nem mennénk el amellett, hogy ez az ország épül, hogy gazdagodik, hogy mindenki el tudná mondani a saját tele pülésén, a saját választókerületében, hogy hogyan is állunk. Az elmúlt másfél hétben egy 50 millió forintos tejüzemi beruházás avatásán voltam, és működtem közre szalagátvágással, rá két nappal pedig egy 100 millió forintos konyha, tankonyha és tanétterem átadása kapcsán. Nagyon boldogan mondtam el, hogy sikerült ezt megvalósítani uniós forrásokból, annak az Uniónak a segítségével, amiről Orbán Viktor azt mondta, hogy ezért kár volt csatlakoznunk. Azt gondolom, hogy ez is benne van a mi megítélésünkben, ami a társadalom részéről megfogalmazódik a politika irányában. Ha egy picit belátóbbak lennénk, talán - azt kell mondanom - a megítélésünk jobb lenne, és talán a helyzet kezelése is jobb lenne. Az oktatás ügyeire visszatérve még azt kell hogy mondjam, hogy f ontos számunkra az épületek gazdagítása, a jobb körülményeken túl a tartalomfejlesztés is, az oktatási rendszer minőségi feltételeinek javítása, az, hogy a gyerekek a legjobb feltételek között, a legoptimálisabb módon, egyéni esélyeket, képességeket figyel embe vevő módon tanulhassanak. (15.20) Fontos a költségvetés számára, hogy ebben a munkában a pedagógusok is érezzék az odafigyelésünket. Azt hallani a médiában, hogy befagyasztjuk a fizetéseket a közszférában, azt halljuk, hogy nincs tizenharmadik havi bé r. Ez így van. De emellett az osztályfőnökökre, a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusokra való odafigyelés megjelenik ebben a költségvetésben, és azt gondolom, hogy a mai világban, ebben a helyzetben, amikor naponta nem merem már kinyitni a híradót, mert özönlik ránk a recesszió minden átka, elsősorban a munkahelyek megszűnése, a legfontosabb dolog ebben az országban a foglalkoztatás biztonsága. És ha erről őszintén beszélünk, azt gondolom, ezt a kollégáink is meg fogják érteni. Ez az utolsó mondatom: szokták mondani, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt baj. Igen ám, csak normális családban, emberi közösségben ilyenkor az összefogás, a baj minimalizálása a cél, erre kellene képesnek lennünk, erre kellene kísérletet tennünk. A 2009. évi állami költségvetés erről szól, tisztelettel kérem, hogy ezt fontolják meg, és fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Puskás Tivadar képviselő úrnak, a KDNP frakciójából; őt majd Keleti György követ i. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. A baj előtt látszott már, hogy baj lesz. Nekem két beteg jelenik meg a lelki szemeim előtt, mind a kettő vírusinfekcióban szenved, influenzás. Az egyik egy leromlott állapotú beteg, a másik amúgy egé szséges. A leromlott állapotú betegnek nagy segítségre van szüksége; ezek voltunk mi, ezek vagyunk mi. És ebben, hogy leromlott állapotú a beteg, az ország, úgy gondolom, az ellenzék annyiban felelős, hogy annak idején nem nyerte meg a választást. (Derülts ég, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! A segítség, a segítés természetesen megérkezett. Megérkezett az orvos, csak azt nem tudjuk, pontosan mit tartalmaz az ár mögötti szerződés, ezt szeretnénk tudni, de ez már több ízben elhang zott. Térjünk akkor a költségvetés részleteire! A költségvetés koncepciója a megszorítás koncepciója. Lehet úgy is valamit jobbá tenni, hogy megpróbáljuk fokozni a tempót, aztán úgy is ki lehet jönni egy adott pénzből, hogy megpróbáljuk megszorítani é s csökkenteni a kiadásokat. Ennek a költségvetésnek ez a koncepciója. Én igazság szerint spórolásból még soha senkit nem láttam meggazdagodni, félő, hogy így lesz velünk is.
