Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2200 a munkahelyeket, különösen a közalkalmazotti munkahelyeket, védi a hazai vállalkozásokat, védi a valutát, védi az emberek megtakarított pénzét, védi a nagy nehezen kikínlódott költségvetési egyensúlyt vagy az ahhoz közeli helyzetet és a fenntartható nyugdíjrendszert. Tisztelt Képviselőtársaim! Védi azokat a szociális vívmányokat is, amelyeket önök itt kórusban tagadtak. Szá mtalanszor elmondtuk, de most ismét el fogom mondani: 2003 óta ennek a kormánynak a tevékenységének eredménye következtében az a mérőszám, amivel egy társadalom széthúzását, egy társadalom gazdasági megosztottságát szokták mérni, a legfelső és a legalsó 10 százalék jövedelmi réteg jövedelmének aránya folyamatosan csökken. Ez a tendencia 2003ban fordult meg, akkor 8,2szeres volt ez a szám, most 6,5szeres, civilizált országokban egyébként 6szoros körül szokott lenni. Ez egy olyan vívmány, amit bizony ez a költségvetés is megpróbál megvédeni akkor, amikor nem a legszegényebbekre és egyúttal a legvédtelenebbekre próbálja hárítani a válság terhét. Másrészt sokat beszéltek önök rettenetes szegénységről, nyomorról, elszegényedésről ebben az országban, amit én n em kívánok vitatni. De azért mégis érdemes megnézni a legújabb OECDkimutatást, amelyik világosan megmondja, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott középeurópai országok közül Magyarországon a legkisebb a szegénység aránya. Ezt jó volna tudomásul ve nni, és jó volna megőrizni, akkor is, sőt még inkább azért, mert komoly árat fizettünk ezért bizony gazdasági terhekben. Az, hogy a szegénység aránya Magyarországon még mindig nagyon nagy, de lényegesen kisebb, mint a környékünkön számtalanszor példaként h ozott országokban, Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban vagy főként az oly sokszor példaként említett balti államokban, ezt a vívmányt, tisztelt képviselőtársaim, meg kellene őrizni. És igen, megőrizzük a felsőoktatásban elért és elindított eredménye ket is. Nem igaz, Pósán képviselő úr, hogy bármit kivonunk a felsőoktatásból. A felsőoktatás támogatása… (Babák Mihály: Nem csak pénzt vontak ki!) Bocsánat, nem igaz, hogy bármit is a felsőoktatásból vonunk ki. A felsőoktatás támogatása, ahogyan az a három éves megállapodásban szerepel, az inflációval együtt emelkedik. (14.00) Az igaz, hogy mint mindenhonnan, innen is kivonjuk a 13. havi bért, amit jövőre nem kell kifizetni. Ez nem a felsőoktatásból, hanem a teljes közszférából történik meg, ez tehát nem a felsőoktatást sújtja. És hasonló a helyzet, ugyanígy megvédjük - akármit mondott Pánczél képviselő úr, Révész képviselő úrról már nem is beszélve - az “Új tudás” programot. Az “Új tudás” programra ilyen körülmények között is további 29 milliárd forint áll rendelkezésre. Az “Új tudás” programnak egy nagyon fontos elemét, a pályakezdő, illetőleg a pályájuk első szakaszán lévő pedagógusok bérének emelését elhalasztani voltunk kénytelenek, de az összes többi, a halmozottan hátrányos helyzetű pedagógusok pótléka , az osztályfőnöki pótlék megemelése, a pedagógusok teljesítményösztönző alapjának emelése, az integrációs programok támogatása és így tovább, változatlanul megvan a programban. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Van még egy dolog, amit, úgy érzem, el kell m ondani, ami főként a tegnapi vita során engem egy kicsit sokkolt. Természetesen ellenzéki felszólalótól nem várja el az ember, hogy dicsérje e kormányt, még kevésbé, hogy dicsérje a kormány által benyújtott költségvetési tervezetet. Az az emésztő indulat é s düh, ami néhány fideszes képviselőtársunk felszólalásából, Tállai Andráséból, Pelczné Gáll Ildikóéból és elsősorban - ami nagy meglepetés volt számomra - Mádi László képviselőtársunkéből áradt, ez számomra azt üzeni, hogy önök rettenetesen dühösek. Rette netesen dühösek azért, hogy azt az egy pontot, amiben a kormány eddig is elismerte a felelősségét, azt tudniillik, hogy a pénzügyi válság közepette természetesen felerősödő nemzetközi spekulációnak Magyarország inkább volt célpontja, mint más hozzánk hason ló országok, és ennek bizony az volt az oka, azért nézték ki a spekulánsok támadásra ezt az országot, mert a korábbi helytelen fiskális politika következtében a magyar valuta sebezhető volt, ezt sikerült elhárítani. Ezt
