Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 5 (172. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2138 képzésre jelentkező hallgatók, a fizetőképes hallgatók eltűntek, elpárologtak a felsőoktatás területéről. Oly sokszor mondták el, hogy nem érdemes tanulni, oly sokszor hazud ták azt, hogy a diploma nem véd a munkanélküliség ellen, hogy lassan elveszik valóban a gyerekek és a családok kedvét a továbbtanulástól. Mindezt egy olyan helyzetben - pangásnak lehet nevezni ezt a felsőoktatás terén, reálértékű csökkenésnek , miközben t udjuk, hogy sose látott nagyságrendű feladatok állnak az egyetemeink és főiskoláink előtt. A bolognai rendszer bevezetése hatalmas szakmai feladat. Egyre élesebb nemzetközi versenyben kellene talpon maradniuk, mindeközben ma fogalmuk sincs nemcsak a diákok nak, az egyetemi vezetőknek, gyakorlatilag senkinek sem a bevezetésre kerülő új alapdiploma, a BSc munkaerőpiaci értékéről. Nem tudjuk, hogyan fogadja el a munkaerőpiac ezeket a végzettségeket, hova árazza be: a főiskolai, a szakiskolai diplomák szintjére ? Ezt a fajta bizonytalanságot egy ilyen pangó felsőoktatásfinanszírozás közben nehezen fogja elviselni a felsőoktatás. Tudjuk jól, hogy az elmúlt években egy olyan PPPs program indult el, amelybe gyakorlatilag nem is csak szelíd, hanem kifejezetten korm ányzati erőszaknak engedelmeskedve az egyetemek végül is belementek. 150 milliárd forintnyi ingatlan épült oly módon, hogy háromszor fizetik ki az egyetemek az előttünk álló húsz évben ennek a 150 milliárd forintnak az értékét. Durván 650 milliárd forintny i szerződéses összeg van az egyetemek vállán. Ennek a fele az, ami hitelként, adósságként terheli ma az egyetemeinket, főiskoláinkat. Ezért nagyon meggondolandó az, amit a szabad demokraták most javasolnak, hogy az egyetemi, főiskolai ingatlanvagyont adjuk az egyetemek kezébe. Lehetne elvileg ez az ingatlanhasznosításnak racionális módja, bár megjegyzem: eddig a szocialisták, illetve a kormány más utat, a vagyontörvényben radikálisan más utat, központi vagyongazdálkodást tartottak jónak. De ezt a teoretikus vitát félre is tehetjük, mert két nagyon komoly tény árnyalja a képet. Az egyik: mérhetetlen adósság nyomja már most az egyetemek, főiskolák vállát; ha az ingatlanokat betáblázhatják, arra hitelt vehetnek föl, akkor félő, hogy ez az ingatlanvagyon az előt tünk álló években el fog úszni. A másik komoly kockázat az, amiről beszéltünk: a pangó költségvetés közepette olyan működési költségeket kívánnak majd fedezni az ingatlan felhasználásával, amit nem lenne szabad engedni. Az előterjesztők által behozott péld ák, hogy az önkormányzatok is szabadon gazdálkodnak a vagyonukkal, inkább intő példa kellene hogy legyen. Az elmúlt 1518 évben az önkormányzatok jórészt felélték a vagyonukat. Ismerjük a történetet: az egyre csökkenő források, egyre növekvő feladatok vagy onfeléléshez vezettek az önkormányzati világban. Ne tegyük ezt a felsőoktatás terén! Egy szó mint száz, talán a mai Népszabadságban láttam a címlapon a fotót, ahol szakszervezetisek ülnek egy asztalnál, kezükbe temetik az arcukat, üveges tekintettel, kétsé gbeesetten néznek maguk elé. (8.40) A kép nagyjából jól festi le az ágazat dolgozóinak, érdekvédőinek az állapotát. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a költségvetés, a 2009es költségvetés az oktatás terén árt, rombol. Pár szót a helyzetről, ha már Göndör kép viselő úr ezt szóba hozta, noha ő maga figyelmeztetett arra bennünket, hogy inkább ragaszkodjunk a költségvetéshez. De nem nagyon tehetjük, hiszen a helyzet rendkívüli, és mondhatjuk azt, hogy egy ilyen államcsőd közeli helyzetben, amiben Magyarország ezek ben a napokban, ezekben a hetekben van, majdhogynem mindegy is, hogy mi van a költségvetésben. Hiszen a pénzügyminiszter, akár a Medgyessy, akár a Gyurcsánykormány pénzügyminisztere, Veres János bizony eddig még egyetlenegy meghatározó makroadatot sem tu dott eltalálni az eddigi költségvetési évek során, legyen szó a gazdasági növekedésről, az infláció mértékéről, az államháztartási hiányról. Elég sok számról van szó, tehát már csak véletlenszerűen is egy bejöhetett volna, de nem így történt. Ilyen szempon tból a helyzet az eddiginél is különösebb. Göndör képviselő úr, abban egyetértünk, hogy ebben a válságos helyzetben egy rugalmas tervezésre kell rátérni, mert nemhogy egy évre, talán
