Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2125 Nagyon jelentős visszahúzó erőnek tartom, és ezért tartom szükségesnek azt a törvényjavaslatot, amelyet előterjesztőként Magyar Bálint már ismertetett, azért tartom nagyon fontosnak ezt a törvényjavaslatot, mert jelent ős visszahúzó erő az, hogy az egyetemek ma meg vannak bénítva a gazdasági önállóság terén. Egész egyszerűen - államtitkár úr is beszélt róla - olyan bürokratikus akadályok vannak, és nemcsak bürokratikus, hanem jelenleg jogi akadályok is vannak az önálló c égműködtetés, cégalapítás, annak a szellemi tőkének a tényleges hasznosítása előtt, amelyeken ha nem lépünk nagyon gyorsan túl, és ha ezeket az akadályokat nem számoljuk nagyon gyorsan föl, akkor a magyar egyetemek a maradék versenyképességüket is el fogjá k veszíteni a világon is és természetesen Európában is. Azért fájdalmas egy ilyen folyamat, amikor az a szellemi tőke nem hasznosulhat, ami az egyetemeken bent van, nemcsak azért, mert természetesen a kutatást ez nagymértékben visszahúzza, hanem azért is, mert nagyon sok olyan kutató, kiváló kutató megy el a versenyszférába vagy akár megy el külföldre, aki egyetemeken tanított korábban, és azért nem tanít egyetemen, mert nem találja a helyét, mert nem találja azt a lehetőséget saját magának, amire egyébként számíthat, mondjuk, a piacon. Ez a fiatal kutatókat is nagymértékben érintheti, hiszen az életpályájukat nagyon nagy mértékben befolyásolhatja az, hogy egy egyetem mellett, egy egyetem által alapított cégben kutathatnake és fejleszthetneke vagy egészen máshol, akár Magyarországtól távol. Ami pedig a saját vagyonnal való gazdálkodást illeti, én is egyeztettem a saját rektorommal természetesen, de enélkül is tudtam, mert ez egy olyan régi probléma, hogy már az ő rektorsága előtt is szenvedett tőle az egyet em, a Szegedi Egyetemnek is van egy teljesen használhatatlan ingatlana, ahol nagyszerű ipari parkot lehetne létrehozni, az egyetem nagyszerű kollégiumokat és nagyszerű épületeket tudna ehelyett szerezni magának. Szegeden az egyetemi campus tulajdonképpen a belváros, tehát az egy szerencsés egyetem ilyen szempontból. Az a kezdeményezés, hogy vigyük ki az egyetemet a város szélére, valamikor a '90es évek közepén elhalt, én azt mondom, szerencsére persze, de nem tudunk azzal az ingatlannal mit kezdeni, ami mo st ott van, mert egyszerűen képtelenség beváltani valami értelmes célra, képtelenség hasznosítani, miközben - mondom - logisztikailag olyan helyen van, hogy az ipar hihetetlen jól tudná hasznosítani. Az, hogy nem időszerű egy ilyen törvény vagy bármilyen t örvény, nekem mindig annak a szinonimája ebben a Házban, nem először hallom, nem az első törvényjavaslatunk, amivel kapcsolatban ez felmerül, nekem az mindig annak a szinonimája, hogy nincs nagyon más érv ellene, valamit mondani kell, mondjuk azt, hogy nem időszerű. De ilyen erővel gyakorlatilag mindig egyegy törvénnyel foglalkozhatna a Ház, az összes többi soha nem annyira időszerű. A pálinkatörvényt meg tudtuk szavazni nulla ellenszavazattal, a felsőoktatással meg nem kell foglalkozni, bármelyik szegmens ével, és egyébként pedig hihetetlenül időszerű, ha az ember tényleg beszél azokkal a rektorokkal, akik ezt támogatják. Én is úgy tudom, hogy a Rektori Konferencia nagyon nagy többséggel támogatja, én egyébként neveket is tudok mondani, ezt képviselő asszon y elmulasztotta, akár a médiából is tudok neveket mondani, Tulassay professzor vagy Mészáros professzor, két hatalmas nagy egyetem, két magyar húzóegyetem rektora, a SOTE és a Corvinus Egyetem rektora messzemenően támogatja ezt a javaslatot, de egyébként a nagy egyetemek rektorai szintén. A szegedit már mondtam. Azt gondolom, hogy kifejezetten megalázó az, amikor az egyetemeknek nem adjuk meg azokat a jogokat, és megint szeretnék erre az MTApéldára visszautalni, nem adjuk meg az egyetemeknek azokat a jogok at, amiket egyébként ugyanezek az emberek az MTA akár intézetigazgatóiként élveznek, vagy az MTA tagjaiként élveznek. Nem értem, hogy miért más az, ha valaki egy egyetemen oktat, és miért más az, ha valaki, ugyanaz az ember, aki egy egyetemen egy intézetet vagy egy tanszéket vezet, egyben mondjuk, egy akadémiai kutatóintézetet is vezet. Vannak ilyenek, hiszen az akadémiai kutatóintézetek annak ellenére, hogy nem kötelességük, egyébként szerintem nem jól van így, de nem kötelességük az oktatásban való részvé tel, a felsőoktatásban való részvétel, ezzel együtt az akadémiai kutatóintézetekben dolgozó kollégáink túlnyomó része egyetemeken is
