Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2123 Unióban bárhol akkreditált szakot, voltaképpen eljárás nélkül az Oktatási Hivatal akkreditáljon, és csak az indításhoz vizsgálja azt, hogy a személyi és egyéb feltételek megvannake. Az egész akkreditációs folyamatnál egyébk ént célszerű lenne sokkal inkább azt vizsgálni, hogy milyen tudástartalommal távoznak a diplomások, mintsem meglehetősen formálisan csak a kompetenciáknak való megfelelést, illetve az oktatói gárdát. Az akkreditációhoz tartozik az is, hogy a társulásból ki lépő intézmények akkreditációjának az elengedését is rossz javaslatnak tartjuk, éppen hogy szigorítani kellene az akkreditációjukat. Itt a személyi feltételekre és minden egyébre gondolni kell. Nos, végül egy eléggé mellékesnek tűnő észrevétel: a munkáltat ó az intézmény saját bevételéből határozott időre erőteljesen differenciálhatja dolgozóinak a bérét. Ez helyes, eddig is így volt, ha jól látom, akkor a jelenleg hatályos törvényben az alapszorzó vagy a számítási alap háromszorosáról, itt most a négyszeres éről van szó. Helyes, bár éppenséggel azért egy zárójeles megjegyzést azért itt is megengedek: amikor minden területen a megszorítások korát éljük, akkor ez nem feltétlenül szükséges javaslat, de nyilvánvalóan ez ellen nem szavaznánk. Összegzésképpen tehát : a Kereszténydemokrata Néppárt ennek a törvényjavaslatnak bár látja a pozitív elemeit, de az egészét támogatni ebben a formában nem tudja az elmondottak miatt, ami elsősorban a gazdasági tanácsok hatáskörének átvilágítás nélküli megerősítése. Másodszor: a z állami vagyon egyetemi tulajdonúvá tétele a jelen formában, miközben az elvet nem opponáljuk. Harmadszor: az akkreditációval kapcsolatos javaslatai miatt. Végül amiatt, hogy nem tér ki - jóllehet, ezt nem vállalta fel - a felsőoktatás említettnél sokkal súlyosabb gondjainak orvoslására. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Sándor Klárának, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónok asszonyának. Parancsoljon! DR. SÁNDOR KLÁRA , az SZDSZ képv iselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem én is azokkal a problémákkal vagy legalábbis néhánnyal, amelyek közül Hoffmann Rózsa képviselő asszony már említett néhányat, de azért ő i s, én is egyetemen dolgozunk, nagyon jelentős mértékben másképpen látom e problémák okát, mint ő, de azért felsorolom, hogy lássuk, sokféle megítélése lehet ugyanannak a jelenségnek, és talán nem ártana egy kicsit a másik oldalról, a kevésbé népszerű oldal ról, a kevésbé populista oldalról is erről elgondolkozni, arról, hogy az egyetemeknek és az egyetemi oktatógárdának - most itt a hallgatókról nem beszélek, róluk máskor szoktam - mi a felelősségük, hiszen a demokrácia soha nem jogok gyakorlása felelősség n élkül, hanem mindig a felelősség is ezzel jár. Tehát gyakran beszélünk mostanában itt arról, hogy itt az ideje a tiszta beszédnek. Én egyébként ezt most a világgazdasági válságtól függetlenül is nagyon régen így gondolom, és úgy gondolom, a felsőoktatással kapcsolatban is itt az ideje a tiszta beszédnek, itt az ideje a populista megfogalmazások helyett, amikor mindenkinek tetszeni akarunk, aki sok szavazattal rendelkezik, legyen az oktató vagy hallgató, a magatetszetését elváró beszédek helyett itt az ideje a valódi tiszta beszédnek. Ahogyan a képviselő asszony is említette, valóban, a minőségi problémák egyik oka szerintem is az, hogy 810 százalékról körülbelül 40re vagy 40 százalék felettire emelkedett azoknak a fiataloknak a száma, akik ma a felsőoktatá sban jelen vannak. Úgy gondolom, hogy önmagában nem baj az, hogy kinyitottuk az egyetemeket, sőt kifejezetten jó, hiszen minden olyan ország, amelynek a fiataljai, amely ország versenyképesebb, mint Magyarország, ugyanígy tettek, nem most vagy nem akkor, a mikor mi, hanem sokkal korábban, sokkal régebben. (20.50)
