Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2118 Még egyszer mondom : nem állítom, hogy ez alkotmányellenes, nem állítom, hogy ez nem állná ki az alkotmányosság próbáját, mindenesetre érdemes megvizsgálni, és érdemes pontosítani, tisztába tenni abban az esetben, ha bármiféle ezzel kapcsolatos fenntartás volna. A másik a ne mzetközi képzések importálása, hogy így fejezzem ki magam. Én ezt a törekvést messzemenően támogatni tudom. Azt gondolom, hogy a magyar felsőoktatásnak csak javára válhat az, hogyha a világ élvonalába tartozó intézmények nemzetközi porondon megmért és sike rt aratott képzései Magyarországon megjelennek, ha ezek a képzések, ezek a tananyagok, ezek a lehetőségek a magyar, illetőleg a Magyarországon tanuló hallgatóknak is rendelkezésére állnak, akár idegen nyelven, akár magyar nyelven, akár vegyesen. Azt gondol om, hogy ezzel csak nyerhet a felsőoktatás. Természetesen abban, amit elmondtam, benne van mindjárt a fenntartás is. A cél az, és azokat a garanciákat kell a törvénybe beépíteni, hogy valóban a világverseny, a nemzetközi verseny élvonalába tartozó intézmén yek és azok képzései jöjjenek ide, és ne másod, harmadrendű - ha szabad ezt a szót használni ilyen viszonylag szűk körben már: gagyi - képzések árasszák el a magyar felsőoktatást. Abból - elnézést kérek - van nekünk hazai gyártmányú is elég, teljesen fele sleges, nem szorulunk ebből importra. Tehát nem gondolnám, hogy ha az Oxford University vagy a Massachusetts Institute of Technology Magyarországra, egy magyarországi intézménybe kívánja telepíteni valamelyik képzésé t, akkor a Magyar Akkreditációs Bizottságnak felül kell vizsgálni, hogy vajon ez a magyar hallgatók számára is elég jóe. Ugyanakkor a neve nincs intézmény 127ed rangú tanszékének kihelyezett képzésénél igenis legyen minőségi kontroll. Tehát valamilyen és szerű szabályozást a tekintetben bele kellene venni, hogy milyen korlátok legyenek a nemzetközi, más országok felsőoktatási intézményeinek képzését Magyarországra importáló lehetőségek előtt. Nem tartanám például kizártnak azt, hogy egy teljes akkreditáció s eljárást ne kelljen lefolytatni, de a Magyar Akkreditációs Bizottság például az otthoni, a honi, az adott képzés honi akkreditációját vizsgálja meg, és ebből vonjon le következtetést. (20.20) Végső soron a Magyar Akkreditációs Bizottság amúgy is egy véle ménynyilvánító szerv; miért ne nyilváníthatna véleményt egy korábban már lefolytatott akkreditációs eljárás megismerésével? Ez nyilvánvalóan nem jelent olyan mértékű időveszteséget, olyan mértékű bürokratikus eljárást, mint amit jelentene az, hogyha nullár ól kellene indítani az akkreditációt. Még egyszer mondom: szerintem helyes a törekvés, támogatandó a törekvés, hogy a jó minőségű képzést minél könnyebben, minél kevesebb akadállyal, minél kevesebb bürokratikus gáttal lehessen Magyarországra hozni, de gond oskodni kell arról, hogy valóban ellenőrizve legyen a minőség, tehát a magyar felsőoktatási piacot ne árassza el a honi termelésen túl további, importból származó gagyi képzés. Harmadszor az intézmények gazdálkodási szabadságát - ezt tulajdonképpen a felve zetőmben már érintettem - én a magam részéről a világ legtermészetesebb dolgának tartom. Azt, hogy egy intézmény, legyen az kft. vagy legyen az tudományegyetem, rendelkezhessék szabadon azzal a pénzösszeggel, azzal a vagyonnal, azzal a tőkével, amit saját maga állított elő és szerzett meg, azt én a világ legtermészetesebb dolgának tartom. Élesen el kell választani - akkor is, hogyha ugyanaz az intézmény használja, és ugyanaz az intézmény kezeli, élesen el kell választani - az állami tulajdonban lévő vagyont , amely az államé, és amelyre nézve az állam meghatározott szabályokat állít fel, hogy azzal mit lehet csinálni, és azt a vagyont, amit saját gazdasági, oktatási, kutatási, tudományos tevékenységével egy egyetem megszerez, mert ez a vagyon az övé, és azt c sinál vele, amit akar: hogyha gondolja, akkor kiosztja a professzoroknak fizetésemelés céljára, hogyha gondolja, akkor befekteti, és kollégiumot épít belőle. Én azt gondolom, hogy ahogyan a különféle betéti társaságok által törvényesen megszerzett és leadó zott jövedelem felhasználásába sem szól bele az állam, úgy ne szóljon bele egy egyetem által megszerzett, törvényesen felhalmozott és leadózott vagyon felhasználásába se.
