Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2093 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZPfrakcióból; őt majd Lanczendorfer Erzsébet követi, a KDNPből. (18.20) DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt a hozzászólások végén a sorrend is egy picit megborult, de én magam nem nagyon vagyok hajlandó feladni azt az elképzelésemet, hogy néhány alapkérdésben valószínűleg mégiscsak egyetérthetünk kormánypárti és ellenzéki polit ikusok. Az első kijelentésem az, ami akármelyik padsorból elhangozhatna, egyébként majdnem így el is hangzott, és nem csak ebben az országban, nem csak ennek az országnak a parlamentjében. Ha éppen így elmondta valaki, nyilván jogdíjasíthatja, fogalmazzunk úgy, hogy a tőke társadalmasítja a hiányt, de mindig privatizálja a profitot. Hogy ez nem jól van így, szerintem mindannyian úgy gondoljuk, hogy ezen változtatnunk kéne. A második, és ezt baloldali fiatalként mondom, aki a rendszerváltás után szocializáló dott valamilyen módon a politikai életbe, jólrosszul, azt mindenki eldöntheti, hogy a '80as évek végére, a '90es évekre egy komplett ideológia bukott meg a világon, egy komplett társadalmi berendezkedés. De ez még nem jelenti azt, hogy a másik pólus, a neoliberális kapitalizmus maga lenne a Kánaán. Szerintem a '80as évek végéből, a '90es évek elejéből ez még nem következett. Azt gondolom, abban is egyetérthetünk, hogy történelmi időket élhetünk, mert a két letűnt ideológia után valami harmadik vagy val ami másfajta ideológiák mentén szerveződik újra politika, gazdaság, közélet a világ minden pontján. Egyszóval, valami új kezdődik. Úgy gondolom, ahogy a híreket is figyelem nemzetközi kitekintésben, a világ kormányai, politikusai párthovatartozástól függet lenül azt mondják, hogy na jó, most utoljára, most még egyszer, és mondjuk úgy, hogy olyan irányba megy a gazdasági szakemberek gondolkodása nemzetközi értelemben, hogy egyfajta internacionális PSZÁFot hozzunk létre. Mégsem mehet az, hogy a globális tőke azt tegyen, amit akar, mégsem lehet az, hogy komplett nemzetgazdaságokat veszélyeztessen, és mégsem lehet az, hogy mindig az egyszerű emberek fizessék meg a multinacionális tőke egyébként sokszor kezelhetetlen kérdéskörének árát. Ha viszont elfogadjuk, hog y a világ kormányai és parlamentjei, politikai vezetői úgy reagáltak erre, hogy ez most még egy kényszer, mert egészen egyszerűen más, mint az államok, mint a kormányok, mint az emberek, nem tudja megoldani ezt a gazdasági szituációt, és a nemzetközi ellen őrző fórumok még nem jöttek létre, nem alakultak ki, de erre szükség van, akkor elfogadhatjuk azt is, hogy mivel minden ország ezt kényszerként kezelte, mi is kényszerként kell hogy kezeljük magunkra nézve. Olyan téren kezeljük ezt kényszerként, hogy egybe n bizonyos alapkérdéseket igyekszünk megvédeni. Ezért mondta sok képviselőtársam a mi oldalunkon, a pénzügyminiszter szavaival, hogy a védelem költségvetése ez. Konkrétan mit jelent ez? Megvédjük a közalkalmazottak munkahelyét, igaz, hogy hatalmas áron. Úg y fogalmaztunk, és ezt hangsúlyozom, hogy nem tudjuk garantálni a 13. havi bérek kifizetését, ami nyilván mást is jelent ebben a formában, mint ahogy ez sokszor elhangzott. Ez fájdalmas intézkedés, ugyanakkor sajnos szükségszerű. Nemzetközi kitekintésben é s egyébként szakszervezeti oldalról is, nemzetközi szakszervezeti oldalról is felmerült az, hogy a munkaidőt és a béreket is lehetne korlátozni munkahelyek megmentése érdekében. Itt ezt kell látni, hogy egész egyszerűen a közszférában munkahelyek tömegeit kellett ilyen módon megmenteni, hogy ki tudjuk fizetni ezzel a módszerrel a bérüket. A 13. havi nyugdíjról is sok ellentmondásos megnyilatkozás volt már. Azért azt le kell mondani, hogy mondjuk, én holnap fogadóórát tartok otthon, Miskolcon, az önkormányza ti körzetemben, és nem tartok attól, hogy a nyugdíjasok tömegével meg fognak támadni ezzel a kérdéssel. A
