Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2071 lábát a világválság gondolatköre és fogalma, nos tehát, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a Magyar Szocialista Párt kongresszusán, és jöttem ki, megkérdezte tőlem egy tévéstáb sok egyéb kérdés mellett, hogy mégis miről döntöttünk ebb en a kérdésben. (16.30) Mondom: miben lehet egy ilyen kérdés kapcsán dönteni? Megvédjük - mondtam. Azt gondolom, hogy minden normális ország minden normális vezetése, függetlenül attól, hogy az országban belül mennyi hozzájárulás volt az adott szituáció ki alakulásához, a kialakult helyzetben csak ezt teheti. Meg kell hogy védje; meg kell hogy védje az ország fizetőeszközét, meg kell hogy védje a legrászorultabbak megélhetését, ennek érdekében teljesen természetes, hogy a munkahelyek megteremtésének remélt j övőbeni megvalósításáig is meg kell őrizni a munkahelyeket, meg kell védeni azokat. Magyarországon különös jelentősége van annak, hogy a kis- és középvállalkozások nagyobb védelmet kapjanak, de őket is meg kell védenünk. És ugyan nem mindenkinek telik rá, de rendkívül fontos, hogy akinek van megtakarítása, annak a megtakarítása is védelmet kapjon lehetőség szerint. Sokféle, sokirányú védelmet kell tehát megvalósítani. Ez a mostani, nem szokványos körülmények között kialakított költségvetési törvényjavaslat erre tesz kísérletet. Ennek megfelelően nem gondolom, hogy bárki is azzal hivalkodhatna, hogy ha ebben a sokszoros védelmet igénylő szituációban a védelmet megvalósítjuk, akkor ez egy ezen túlmenő bármiféle sikertörténet lehet. Egy sikertörténet lehet: ha sikerül a védelem. Erre még szeretnék visszatérni. Ahhoz azonban, hogy egy valamilyen helyzet kezelését, ha tetszik, a védelmet megvalósítsuk, először a diagnózist kell górcső alá venni. Mert a védelemnek, ahogy mi magunk is több hozzászólásunkban megfogal maztuk, persze ára van, és ez az ára, függetlenül attól, hogy majd mi is fog szerepelni az IMFfel kötendő végső szerződésben, teljesen nyilvánvaló, hogy van olyan ára is, hogy az állam kevesebbet kell hogy költsön. Elhangzott, abban a kényszerhelyzetben, amelyben a szokásos retorikát folytatták nagyon sokan, például a nemzeti csúcson, ahhoz nyúlt a kormány, ahonnan a siker reményével összehozható volt a védelem ára. Ez a közszféra, illetőleg a nyugdíjasok meghatározott köre. Fel kell tenni ugyanakkor a kér dést, hogy igenigen, de ez meddig tart. Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, hogyha biztonsággal tudjuk, hogy az ok kezelésre került. És, tekintettel arra, hogy bár az ellenzék számára egyértelmű, hogy Gyurcsány a hibás, azért a világ erről máské pp gondolkodik, hiszen a világválság kezelését nem azzal kezdte, hogy Gyurcsány leváltását követelte (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) , hanem - mint ahogy ezt sikerként könyvelte el az ellenzék is - a segítségére sietett, nyilván azért is, mert, igen, ez a vil ágválság van, és ezen a magyar költségvetés, az igen szigorú kényszerköltségvetés elfogadása sem fog változtatni. Ezért kell tehát feltennünk a kérdést, hogy vajon igaze az, hogy ezzel most mindent megoldottunk. Tartok tőle, hogy nem, mert az okokhoz mi a költségvetés során nem tudunk hozzányúlni. De beszélni kell róla, mert félreértésekre adhat okot, mint ahogy a parlamenti vitában is több vezérszónok emlegette, hogy egyesek állítólag tévúton járnak akkor, amikor arról beszélnek, hogy a kapitalizmus bajba n van. De, a kapitalizmus bajban van, határozottan állítom, és ezt önmaga is állítja magáról. Azt hiszem, hogy nem kellene fetisizálni ezt a fogalmat. Oly mértékben ellenőrizhetetlen ma már a globális tőke, hogy tud olyat csinálni, amit csinált is, dróton rángatja az összes nagyhatalmat, kis- és nagyhatalmat, hát még egy olyan kis országot, mint amilyenek mi vagyunk. Én tehát azt gondolom, hogy nem feltétlenül demokráciafelfogás kérdése és a szocializmus visszalopódzása az, amikor egyre többen beszélnek a p iacgazdaság válságáról, valamint arról, hogy a szabadkereskedelem nem oldja meg a problémákat. A globalizált tőke szerintem beigazolta, hogy nem alkalmas a társadalom igazgatására. Tehát miközben a mi költségvetésünkben a mostani válság valamilyen kivédésé nek technikáját fontolgatjuk, erről sem szabad megfeledkeznünk, mert egyébként nem lesz tartós a védelem, és ezért kell ilyen körülmények között is foglalkozni vele.
