Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2033 meg a helyüket, egy lépéssel közelebb kerülve a munkaerőpiachoz, különféle támogatásokban részesülve. Azt kell hogy mondjuk, hogy ha az európai 27ek sorában említi a képviselő asszony azt, hogy hol állunk, akkor persze a statisztikák mindig megközelítés kérdései. Hiszen - mondok rá e gy példát - hogyha tudomásul vesszük azt a sajátosságot, hogy Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás, mondjuk, nagyon elenyésző, más európai országokban ez kiterjedtebb, és átszámítjuk a teljes munkaidős időalapra a foglalkoztatásban részt vevőket, akkor már messze nem ugyanezt a képet kapjuk. Azt gondolom tehát, hogy megközelítés kérdése, hogy a számokkal hogyan és miképpen kívánunk politizálni. Én azt gondolom, sem így, sem úgy nem érdemes becsapni az embereket, a tényhelyzetet érdemes mindenki elé tárni. De nem is ez a legfontosabb, ez csak azért fontos, hogy lássuk, hol vagyunk. A legfontosabb sokkal inkább az, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a 2009es költségvetést rakjuk össze, akkor az ország védelméről gondoskodjunk. Ez az ország védelme cím szó az én megközelítésemben arról szól, hogy lehetőség szerint minél kisebb veszteségtartalmakat kelljen elkönyvelni egy ilyen nemzetközi pénzügyi válság keretei között, amelynek persze a reálszférában is lehetnek kihatásai. Ez azt jelenti az én számomra, hogy lehetőség szerint minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely a ma funkcionáló, működő munkahelyek megtartását célozza, és abban egyetértés van közöttünk, hogy én is úgy látom, úgy gondolom, hogy a KKVszektort, a mikro, kis- és középvállalkozások at érintő felületet jól meg kell tudni közelíteni a különféle áthidaló támogatások rendszerén keresztül, ami arra is módot és lehetőséget ad, hogy ha időszakos jellegű problémák vannak a foglalkoztatás tekintetében addig, amíg krízishelyzet van, akkor ezen időszakos problémák áthidalására legyen utolérhető forrás, ami nem feltétlenül azt kell hogy magával hozza, hogy elengedjék a ma foglalkoztatott embert, a regisztereket látogassák meg ezek az emberek, és utána majd vagy visszakerülnek, vagy nem, hanem ha lehetőség van rá, akkor akár időszakosan csökkentett munkaidejű foglalkoztatás keretei között, de az adott munkáltató keretei között át tudják vészelni a recesszióból fakadó nehézségeket. De ugyanúgy nyilván nemcsak a munkahelyeket, hanem, mint ahogy említ ettem, a hazai vállalkozásokat is védeni kell ezen támogatási eszközökön keresztül, hiszen sérülékenyek, sérülékenyebbek talán, mint a multinacionális cégek. Azt gondolom, hogy persze a munkahelyek, a gazdálkodó szervezetek védelme mellett az emberek megta karított pénzeit is és a forintot is védeni kell, hiszen a pénzügyi, a közgazdasági összefüggések direkt módon is visszahatnak a munka világára. És nem tekintenék el attól sem, hogy szóba hozzam, hogy szerintem az elmúlt esztendők áldozatos munkájának és a z ország keretei között sokak áldozatos szerepvállalásának az eredményeként kialakult egyensúlyi helyzet, az elért költségvetési egyensúly védelme is megtörténjen, hiszen az elmúlt két esztendőben nagyon sok áldozatot hozott az ország azért, hogy ez a hely zet életre hívódjék. Ezek azok a tényezők, ezen kívül mondjuk, a fenntartható nyugdíjrendszer biztosítása és védelme és sok minden egyéb más, amelyekért érdemes egy olyan költségvetés megszülettetésében szerepet vállalni, ami nem egy egyszerű feladat, mint ahogy azt a mai egyeztetések kapcsán is látjuk. Azt is szeretném érzékeltetni, hogy mindezek mellett vannak olyan tennivalóink is, amelyek tekintetében, mondjuk, a ma munkaerőpiacon nem lévőket érintik meg, azokat, akiket adott esetben hosszú időn kereszt ül kirekesztettekként, tartós munkanélküliként, rendszeres szociális segélyezettként élték a mindennapjaikat. Itt, azt gondolom, többfajta szerepünk van. Azt gondolom, hogy lépni kell abban is, hogy az ő esetükben egyrészt a készségek, a képességek, másrés zt a hajlandóságok tekintetében is meglegyen az indíttatás a vonatkozásban, hogy a munkaerőpiacon szerepet akarjanak játszani. Azt gondolom tehát, hogy olyan változtatások, motivációs eszközök működtetése szükséges, amelyek azt hozzák, hogy ezek az emberek ne kiszolgáltatottan, hanem minél nagyobb részt munkajövedelemből éljék az életüket az elkövetkezendő időszakban. Akik számára pedig első lépésben ez nem biztosítható, azok esetében arról kell gondoskodni - mondjuk,
