Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
2030 az embereknek a mindennapi éle tben, a megélhetést illetően, a munkahelyet illetően egyáltalán nem ez a tapasztalata. És ez a tapasztalat nem most kezdődött a pénzügyi válság során, és nem csak akkor érezték vagy érezhetik az emberek, amikor ez bekövetkezett, hanem ez az érzés, ez a kis zolgáltatott bizonytalanság, az, hogy lesze munkám, megmarade a munkahelyem, tudoke a gyermekemnek vásárolni, el tudome tartani a családomat, ez az érzés évek óta ott munkál az emberekben, tisztelt képviselőtársaim. Ha önök nem találkoznak a választóik kal, és nem kapnak tőlük ilyen jelzéseket, amit egyébként erősen kétlek, hiszen a képviselőnek kötelessége meghallgatni azokat a választókat, akik megtisztelték a bizalmukkal, sőt azokat is, akik nem őrá adták a voksukat; de ha ez mégis elkerülte volna a f igyelmüket, ugyan nézzék már meg a Statisztikai Hivatal vagy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatait. Ugyanis ha fellapozzák ezeket az évente kiadott évkönyveket és adatokat, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a munkanélküliség 2006 óta folyamatosan nő . 2006hoz képest a legfrissebb adatok szerint 46 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, tisztelt képviselőtársaim. Több mint 424 ezer embernek nincs ma munkahelye hazánkban. Megszűnt a legutolsó hónap adatai szerint több mint 43 ezer munkahely, ez az előző hónaphoz viszonyított adat. A tartósan munkanélküliek száma a 424 ezer munkanélküli között eléri, sőt meg is haladja a 140 ezret. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek egyharmada legalább egy éve nem jut munkához. Ezek azok az adatok, amelyek azt bizonyítj ák, hogy az a probléma, amivel ma itt a költségvetési törvényjavaslat során szembesülünk, és amelyről vitatkozunk, nem új keletű probléma. Ne tessék azt mondani, hogy ez is a pénzügyi válság következménye! Nem annak a következménye, tisztelt képviselőtársa im, hanem annak az elhibázott gazdaságpolitikának a következménye, amelyet ez a kormány folytatott. (13.10) Hiszen a soksok ígéret, bejelentett program ellenére gyakorlati érdemi változás a munkahelyteremtésben, a munkahelymegőrzésben nem történt. A hazai mikro, kis- és közepes vállalkozások egyre nehezebben tudnak talpon maradni. Önök adó- és járulékcsökkentést ígértek a választások előtt. A választások után pedig egy olyan megszigorító csomagot hoztak be a parlament elé, amelyet a kormánypárti többség t ermészetesen el is fogadott, amely nagyonnagyon nehéz helyzetbe hozta a hazai vállalkozásokat. Miért fontos az, hogy a hazai vállalkozásokról beszéljünk, és az ő helyzetüket is itt felvessük? Azért, tisztelt képviselőtá rsaim, mert ezek a mikro, kis- és közepes vállalkozások biztosítanak a munkavállalók kétharmadának, 70 százalékának munkát. Ha az ő helyzetük megrendül, ha az ő versenyképességük romlik, akkor ezt azt jelenti, hogy munkahelyek szűnnek meg, mert a vállalko zások vagy felszámolásra vagy pedig csődeljárás alá kerülnek. Mit kellene tenni? Azt kellett volna már eddig is tenni, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ezeknek a vállalkozásoknak olyan európai uniós forrásokat biztosítani, amelyekkel meg tudják őrizn i a munkahelyeket. Sőt, nemcsak hogy meg tudják őrizni a munkahelyeket, hanem olyan beruházásokat és fejlesztéseket valósítanak meg, amelyek segítségével növelik a munkahelyek számát, növelik a foglalkoztatottak számát. Mert az sem új keletű probléma, az s em a pénzügyi válsággal függ össze, hogy Magyarország a foglalkoztatást tekintve az Európai Unió 27 tagországa közül a 25. helyet foglalja el. Ez így volt néhány nappal ezelőttig, de az Eurostat legújabb, legfrissebb adatai szerint már erről a helyről is l ecsúsztunk, és nem a 25., hanem a 26. helyre kerültünk a 27 tagországból, mögöttünk már csak Málta van. Helyes ez, képviselőtársaim? Nem sikerült elérni 2002 óta önöknek azt, hogy a foglalkoztatottság növekedjen, hogy több embernek legyen munkája, hogy min él több család éljen biztonságban. Ezt nem sikerült elérni, függetlenül attól, hogy különböző programokat indítottak el. A Startprogramok egyike sem hozott olyan jelentős változást, amely segítette volna például a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését. Hisz en ma is ott tartunk, ahol évekkel ezelőtt, hogy minden ötödik pályakezdő fiatal úgy kezdi el az életét, hogy munkanélküli. Helyes ez, képviselőtársaim?
