Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1996 Köszönöm. Most Megadom a szót Kóka János képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. A képviselő urat illeti a szó. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodtan mondhatjuk, hogy rendkívüli helyzetben kezdődik meg a 2009es költségvetés tárgyalása. Tárgyaltunk már kétéves költségvetést ebben a Házban, az i s előfordult már, hogy ciklus közben az akkor épp jobboldali kormánytöbbség de jure elolvadni látszott, a mostani helyzet azonban minden korábbinál szokatlanabb. Egyrészt az ország élén de facto kisebbségi kormány áll, a parlamentben tehát ma több az ellen zéki, mint a kormánypárti képviselő. Olyan sem volt még, hogy a költségvetési vita kezdetén még nem ismertek a következő évi adótörvények főszámai. De az idei költségvetésben az is új, hogy nem is a második, hanem a harmadik változatot kell hogy tárgyalja a kormány, hiszen a második változathoz képest a harmadikat is el kellett készíteni, mert közben a növekedési kilátások jelentős változása miatt több száz milliárd forintot vissza kellett venni a kiadás oldalán. Mindehhez legelsősorban hozzájön a világgazd asági válság, amelynek közepén kell megvitatnunk ezt a költségvetést. Ez a különleges helyzet nagyobb felelősséget követelt tőlünk, kormánypárti és ellenzéki képviselőktől egyaránt. Most tényleg félre kellene tenni a megszokott politikai játszmákat, a jól ismert presztízsharcokat. Mindkét oldalnak változtatnia kellene saját eddigi politikai viselkedésén, és ki kellene engednie a másikat a szigorúan őrzött politikai karanténból, ellenkező esetben a pazarló állam fogyókúrája helyett csak a megszorítás lesz, e lmarad a várva várt növekedés, és 2020ban sem lesz eurónk. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony vezérszónoklatára utalva: nem érte meg. Nem érte meg kordont vonni azok köré a kórházak köré, ahol valami olyan történt, ami nem tetszett a Fidesznek. Nem érte meg 300 forintért népszavazást kezdeményezni akkor, amikor most már nem 300 forintról, hanem 300 milliárd forintról kell hogy vitatkozzunk egyik hétről a másikra. Ekkora kiadáscsökkentésre van szükség, hogy Magyarország túlélhesse a válságot. Nem érte meg elszabotálni minden egyes reformot, és nem érte meg ellenezni minden egyes kétharmados törvényváltozást, ami valamilyen megfelelő irányba vinne el. Hallgattam a Fidesz vezérszónokát, Kósa Lajost, aki kínos magyarázkodásra kényszerült a világgazdasági váls ág kellős közepén, amikor ma már mindenkinek nyilvánvaló a szakmában, a világpiacon, az elemzők, magyarországi volt jegybankelnökök, pénzügyminiszterek, politikai elemezők között, hogy részben azért tartunk itt, mert elmaradtak a reformok. Ma már ő is tudj a, önök is tudják, tisztelt fideszes, KDNPs képviselőtársaim, hogy nem kellett volna ezt csinálni. (Kontur Pál: Nektek!) De ha azt vizsgáljuk, hogy mi nem érte meg, akkor a kormánypárti képviselőkhöz is kell hogy forduljak. Nem érte meg leállítani azokat a változásokat, amelyekhez nem kellett az ellenzék. Nem érte meg nem hagyni átalakítani azt a Magyar Államvasutat, amely 200 milliárd forintos adófizetői pénzt visz ma el. (10.20) Nem érte meg, hogy megijedtek az egészségügy reformjától - a vizitdíj fidesz es elszabotálásától függetlenül is - azért, mert megijedtek egy olyan népszavazási kezdeményezéstől, amelyet a Fidesz az Albertházaspár köntösébe bújva kezdeményezett, és amelyet egyébként az Alkotmánybíróság éppen tegnap semmisített meg. Nem kellett voln a kihátrálni a reformok, az átalakítás igénye mögül, mert akkor ma talán Magyarország kevésbé volna sebezhető. Nem kellett volna megijedni attól az ellenállástól, amit - kétségtelen - az ellenzék szervezett az utcákra, de attól még mi akkor közösen koalíci óban tudtuk, hogy Magyarországnak erre szüksége van. Mert akkor még talán kisebb presztízsveszteséggel és - hogy politikusok számára jobban értékelhető kategóriát említsek - talán kevesebb népszerűségvesztéssel is sikerült volna megoldani Magyarország igaz i gazdasági problémáit, mint
