Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 4 (171. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1986 elszabadul, akkor a jegybank és a kormány gazdaságpolitikai eszköztára még mindig ott áll rendelkezésre, hogy ezt a folyamatot fékezze. Ha a kormány mégsem fékezte, akkor az t kell mondani a miniszterelnöknek, hogy nagy hibát követtem el, mert bár érzékeltem, hogy a magyar választópolgárok devizában eladósodnak, mégsem tettem ez ellen semmit, sőt bátorítottam őket. A lakáshitel mint problémahalmaz megjelenik az érvelésben. Eml ékszünk rá, a lakáshitelek kapcsán a 2002es választáson maga a miniszterelnökjelölt, Medgyessy Péter mondta azt, hogy nemhogy felszámolják a lakáshitelezési gyakorlatot, hanem még rá is fognak erősíteni. Szó sem volt arról, hogy ezzel probléma van! Nem t etszettek akkor észrevenni, csak most, hogy ezzel probléma lesz? Emlékszünk rá, még a lakáshitelezéssel kapcsolatban megbízott kormánybiztos is személyesen is nagy lakáshiteleket vett fel, mintegy ezzel is bizonyítva, hogy ezzel igazából nincs semmi problé ma. Gondolom, ha rossznak látta volna ezt, akkor nem veszi fel. A lakáshitelezéssel kapcsolatban akkor lehetne a kormánynak kifogása, ha 2002ben azt mondta volna a magyar választóknak, hogy ezzel nagy baj van, ezt a gyakorlatot megszüntetem. Ezzel kapcsol atban is becsapták a választópolgárokat és Magyarországot, mert azt az illúziót keltették bennük ezek szerint, hogy a lakáshitelezéssel nincs baj. Ha pedig nem hazudtak, akkor az a helyzet, hogy csak most próbálnak valamifajta okot találni arra, hogy magya rázzák a bizonyítványt. Végül, de nem utolsósorban szokás arra hivatkozni, hogy elmaradtak a szükséges reformok. A reformok elmaradásával kapcsolatban két dolgot kell rögzíteni. Az egyik, hogy napnál világosabb: a reform önmagában nem önérték. Hány reformo t élt meg már ez az ország, ami ostobaság volt? A mezőgazdasági reform keretében Magyarországon már narancsot meg gyapotot is termeltek egy időben. A reform keretében úgy próbálták megújítani a mezőgazdasági termelést, hogy mindenfélét összekereszteztek, a minek semmi értelme nem volt. Hány olyan reformot éltünk már meg, amikor azt hirdették nekünk, hogy termeljünk nagyon sok vasat és szenet, hogy azzal még több vasat és szenet tudjunk termelni? Ennek se volt sok értelme. Ha valaki önmagában azt mondja, hogy a reformok elmaradása a válság oka, az valószínűleg nem tudja, miről beszél, mert a reform önmagában nem érték. És ostoba reformokat nem is szabad csinálni, káros reformokat, amelyek akadályozzák az ország fejlődését, vétek csinálni, az bűn. (9.30) Azt ke ll megvizsgálni, hogy vajon a kormány által bemutatott reformintézkedések hasznosak voltake, előremutatóak voltake. Ezzel kapcsolatban viszont a bizonyítvány fölöttébb kétséges. Hiszen gondoljuk csak meg, először is egy demokráciában - hozzáteszem: egy d emokráciában - bármilyen reform csak akkor értelmes, ha a választók többsége valamilyen ok miatt elfogadja. Ha nem fogadja el, akkor az a reform meg fog bukni, s akármilyen csillogó intellektuális teljesítmény van mögötte, akkor sem ér egy fabatkát sem. A legjobb reform is pont annyit ér, amennyit meg lehet belőle valósítani. Ha tehát megbukik az egészségügyi reform, azért, mert a választók többsége elutasítja, akkor azt kell mondani, hogy az egy rossz reform volt, és mindegy, hogy a szándék micsoda. Arról nem is beszélve, hogyan lehet azt önmagában reformnak titulálni, amikor csak pénzt vonok el egy területről, amikor csak leépítek, bezárok, szűkítek, és nem mutatok előre. Pedig lehettek volna az egészségügyben is olyan részletek, amelyekben egyébként lehet ett volna előremenni, csak nem egyszerre az egészségügyi ellátórendszerben mindent felforgatva átalakítani, és motoros fűrésszel vagdosni a kapacitásokat meg a költségvetést. Gondoljuk csak meg, a gyógyszerbiztosítással lehetett volna részlegesen piacot ny itni. Gondoljuk csak meg, nem a pénzügyi befektetőket, hanem a szakmai befektetőket - ahogy annak idején a háziorvosi privatizációban megtörtént - be lehetett volna egyes részterületekre engedni, hogy kísérletezzünk, hogy próbáljunk egy kicsit a rendszeren javítani. Milyen isteni szerencse, hogy megakadályozta a magyar választók bölcsessége, hogy a társadalombiztosítást olyan értelemben privatizálják, hogy abba a különböző befektetési alapok bekerüljenek, mert ebben az esetben most sokkal nagyobb lenne a vá lság, mint ami Magyarországon jelenleg van. Milyen isteni szerencse! Ilyen értelemben a reformok elmaradását akár még áldhatjuk