Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 27 (168. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - El nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentés: A költségvetési pénzügyi és számvevőszéki bizottság jelentése Szatmáry Kristóf (Fidesz) képviselő által a pénzügyminiszterhez intézett 2008. június 2-án elhangzott “Itt az idő, most vagy soha,... - SZABÓ LAJOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
1570 Az elfogadott napirend szerint először tízperces időkeretben a bizottság előadója, majd szintén tíz percben Szatmáry Kristóf képviselő úr és Veres János pénzügyminiszter úr kap szót. Elsőként megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, aki a bizottság jelentését kívánja szóban kiegészíteni. Öné a szó, képviselő úr. SZABÓ LAJOS , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök asszony. A költsé gvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság 2008. október 21i ülésén az említett interpellációt megtárgyalta. A bizottsági ülésen Szatmáry Kristóf képviselő úr kiegészítette a kérdését, és a kérdés kiegészítésében utalt rá, hogy most is aktuálisnak tartj a az interpellációban feltett kérdéseket. Mivel a kormány visszavonta az adórendszerátalakításra vonatkozó csomagját, azon belül is az adócsökkentésre vonatkozó részeket, még inkább aktuálisnak tartja azt a kérdést, amit akkor feltett, és amire a választ nem fogadta el. Válaszában Keller László államtitkár úr kérte a bizottságot, hogy a bizottság a jelenlegi helyzetnek megfelelően vizsgálja az interpellációra adott választ. Kifejtette, hogy a kormá ny, amellett, hogy visszavonta az adórendszer átalakítására vonatkozó adómódosító javaslatát, még az idei hiány csökkentésére is javaslatokat tett. A pénzügyi válság begyűrűzése miatt különféle más intézkedésekre is szükség lehet a költségvetés során, ezér t most nem tartotta aktuálisnak azt, hogy a Házban az adócsökkentésről folyjon vita. A kérdések során a bizottságban megoszlottak a vélemények arról, hogy most aktuálise az adócsökkentés. Ellenzéki képviselőtársaim közül a Fideszt és az SZDSZt képviselő képviselők kitartottak amellett, hogy adócsökkentésre lesz szükség. Keller államtitkár úr a válaszában elmondta, hogy mind a munkáltatók képviselői, mind adószakértők azon az állásponton vannak, hogy a jelen időpontban adócsökkentésre mód nincs. A bizotts ág a vita végén 14 igen szavazattal, 10 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül az interpellációra a Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár úr által adott kiegészített választ elfogadta. A bizottság azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a Házsz abály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján fogadja el a bizottsági ülésen kifejtett, az interpellált által kiegészített választ. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képvise lőtársaim! Most pedig Szatmáry Kristóf képviselő urat illeti a szó. Képviselő úr! SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az élet elég különös forgatókönyvíró, ugyanis a történések úgy hozták, hogy az adócsökkentésrő l és bizalomról elmondott júniusi interpellációm ma sokkal aktuálisabb és húsba vágóbb kérdés, mint akkor, amikor az interpelláció elhangzott. Néhány hónappal ezelőtt jómagam is, a tisztelt Ház is azért nem fogadtuk el a miniszter úr válaszát, mert nem tar tottuk elég konkrétnak és meggyőzőnek a kormány adócsökkentési terveit, bár idézhetném az akkori miniszteri választ, amely így szólt: “Reményeim szerint a 2009. január 1jétől hatályba lépő csökkentett adó- és járulék- és adminisztrációs terhelést fogjuk M agyarországon megszavazni.” Sajnos, a reményből megint nem lett semmi. Sajnos, ma már szó sincs adó- és adminisztrációcsökkentési tervekről. A történelem úgy hozta, hogy ma már nem az a tét, hogy melyik vállalkozói réteg milyen mértékű támogatást kap az ad ócsökkentés révén, hanem sajnos az, hogy a magyar politikai rendszer képes lesze megfelelő és határozott választ adni az elmúlt időszak legsúlyosabb politikai és gazdasági válságára. Az elmúlt napok eseményei minden felelősen gondolkodó ember számára egyé rtelművé tették, hogy most magyar emberek százezreinek munkahelyéről, családok tízezreinek egzisztenciájáról és a hazai vállalkozók döntő többségének a túléléséről van szó. A tét az, hogy a hazai kis- és középvállalkozói réteg számára biztosítani tudjuke a túlélés feltételeit.
