Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 21 (167. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
1467 Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hörcsik Richárd frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz: “Emlékezés az 1708as sárospataki országgyűlésre” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt szombaton Sárospatak város önkormányzata és a Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma szervezésében az 1708ban Sárospatakon tartott országgyűl és 300. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottunk az egykori színhelyen, a pataki vár “Öreg Palotájában”. Erről az évfordulóról, úgy vélem, a tisztelt Ház falai között nemcsak kötelességünk szót ejteni, hanem nagyon is hasznos dolog, mert az u tolsó kuruc országgyűlésnek a múlt és a jelen mérhetetlen távolsága ellenére is - ahogy fogalmazott kiváló előadásában az ünnepségen Várkonyi Ágnes professzor asszony - az akkor elhangzott elveknek, érveknek és elhatározásoknak komoly megszólító ereje van, különösen a válsággal küszködő jelenünkben. Tisztelt Elnök Úr! A XVIII. század háborúkkal köszöntött ránk. Fegyverben állt egész Európa, elég, ha csak a spanyol örökösödési vagy az északi háborúra gondolok. 1708ra a kontinensen egy általános válság bonta kozott ki, amit jeleztek a kiürült államkasszák, a pestis, az éhező katonák és a kiábrándult polgárok sokasága. Akkor itthon már öt éve, jól vagy rosszul, de küzdöttünk a Habsburgok ellen. Azután 1708. augusztus 3án Trencsénnél súlyos vereséget szenvedtek a kuruc seregek. A magyar konföderációt a bizalmi, pénzügyi és gazdasági válság mellett egy újabb sújtotta, sajnos, mondhatni, a katonai válságok sorozata. És ekkor mindenki Rákóczira figyelt: vajon képes lesze ebből a szorult helyzetből kivezetni az ors zágot? Vajon képese válaszolni a krízishelyzetre? Ha igen, akkor hogyan? Hiszen a bécsi Burgban Savoyai Jenő már a győzelem ünneplésére készült. Nos, e válságokkal terhelt hónapok után a fejedelem 1708. november 19ére Sárospatakra országgyűlést hirdetett meg, hogy - idézem - ”mindazoknak, melyek édes hazánknak megmaradására, mégpedig hadakozásunk szükségére valók, egyenlő szívvel, akarattal végezhessük, s elősegélésére jó rendet tehessünk”. Rákóczinak a válságra adott első válasza a gazdaság rendbetétele volt. A fejedelem megnyitó szavai megadták az egész országgyűlés alaphangját, miszerint a szegények érdekeit hangsúlyozván, gazdasági intézmények vezetőitől nyilvános elszámolást kívánt. Rákóczi a nyilvánosságot követelő politikáját így fejezte ki, idézem: “hogy az egész ország tudhassa, a törvényes kivetések és egyéb jövedelmek hova lettek!” Tudniillik ekkor két álláspont vitázott. Az egyik, hogy az ország szegény, nem elég a jövedelme. A másik viszont azt mondta, hogy az ország eredendően gazdag, csak ros szul gazdálkodnak, és egyenlőtlen a terhek elosztása. Ekkor a jobbágyportára rendelt adóról áttértek a jövedelemadóra, és a nemeseket is adóra kötelezték. Rákóczi úgy vélte, hogy a bajok oka, hogy sokan csak a saját maguk hasznát keresik, és a szegényekre hárítják a terheket, kibújnak a kötelességeik alól. Nem csoda, ha a visszaélések, a korrupció, az önzés és az ügyeskedés Rákóczit olyan kijelentésekre ragadtatta, mint: “Az Isten inkább irtsa ki közülünk mindazokat, kik a szegénység vérében és prédálásában , s nem a szabadság keresésében fáradoznak, s csak erszényeiket tölteni igyekeznek.” A megoldást a szigorú ellenőrzés és a nyilvános zárszámadás megvalósításában látták. S ennek Patakon érvényt is szereztek! Mert a pataki országgyűlésen történt először a n yilvános zárszámadás! A válságra adott másik választ a szociális döntések tartalmazták. Igenis történelmi jelentőségű volt a jobbágykatonák felszabadítása, gondoskodás a katonák özvegyeiről, és a szabad föld lehetősége, a földesurak sérelme nélkül. “Bárki, aki a jobbágyok közül fegyvert fog, és áldozatot hoz a hazáért, az szabaduljon föl a földesúri joghatóság alól, telepítsék le őket, és kapják meg a hajdúvárosok kiváltságait.” Talán kevesen tudják, hogy a pataki országgyűlés alatt sokan mélyen a zsebükbe nyúltak, például az eperjesi kollégium számára jelentős alapítványt tettek. Az országgyűlésnek a válságra adott harmadik válasza egy határozott és aktív külpolitika megfogalmazása volt, ami ellensúlyozni kívánta Bécs hatalmi túlsúlyát, s egyben stabilizáln i az