Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 16 (156. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
123 Én megértem azt, hogy sokan ezt csalódásként élik meg, de azért látnunk kell azt a valóságot, hogy 204 nemzet versenyében 21.nek lenni ma a világon, ez azért úgy gondolom, hogy egy tisztes helytállás. Ugyanakkor természetesen le kell szűrni a tanulságokat kinekkinek, a szereplőknek, hiszen a magyar sport egy többszereplős csapat, amelyben ugyanúgy ott van az állam, mint az olimpiai mozgalom, a sportegyesületek és a szövetségek, mint ahogya n ott van adott esetben a szponzor, ott vannak a szülők, a versenyzők, az egyesületek, a szövetségek. Tehát a sok szereplő mindegyikének végig kell gondolnia, hogy mi az, amit másként és jobban tehetne. Egy biztos, hogy ez az olimpia a magyar sport valós é rtékeinél alacsonyabbra minősítette a helyzetünket, mint ahogyan négy évvel ezelőtt Athén, vagy azt megelőzően Sydney föléminősített, magasabb minősítést adott a valós helyzethez képest. A magyar sport ma körülbelül ott tart, amit itt most látunk. Azt is k ell tudni azonban, vagy látni, hogy amiről ön is beszélt, az a financiális, pénzügyi háttér. Ön a hiányáról beszélt, én inkább azt mondanám, hogy a meglévő források sokkal hatékonyabb elosztása kellene, hogy megvalósuljon, hiszen nem a pénz kevés ma, ami a magyar - elsősorban élsportról beszélek - élsporthoz odakerül, hanem annak a felhasználása, adott esetben az ütemezése, amiben teljes mértékben egyetértek, hogy akkor kell annak a pénznek odaérkeznie, amikor annak még haszna van, amikor még hatást tud kiv áltani. Az egyik legfontosabb intézkedésem pontosan ez volt, hogy ne fordulhasson még egyszer elő az, hogy rendelkezésre álló források nem jutnak el időben oda, ahova az kell. És elsősorban ne a sportvezetéshez jusson el, mert ma sokkal inkább forrásfelhas ználó a sportirányítás, mint a működő sport területe, a versenyzők és az edzők. Oda jusson a pénz, ahol a leginkább szükség van rá! Egy biztos, hogy ez az olimpia világosan mutatta azt, hogy a világ gazdasági nagyhatalmai egyre nagyobb arányt és eredményes séget szakítanak ki az érmekből és a pontokból, és egyre kevesebb jut a többi országnak, ezért különös figyelmet kell erre nekünk szentelni. És engedje meg, tisztelt képviselő úr, képviselőtársam, hogy azt mondjam, hogy valamennyiünknek látnunk kell, hogy a sportban is megjelent az a politikai hatás, ami tulajdonképpen megosztotta a sportvilágot, és lekötötte azokat a felesleges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - olyan energiákat kötött le, amire sokkal inkább szükség lett volna az eredmények eléréséhez. Ha összefogunk, akkor a sportban is szebb és még komolyabb eredményeket fogunk elérni már az Európa- és világbajnokságokon, de mindenképpen a következő olimpián, Londonban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Velkey Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ: “Szakképzés, felnőttképzés együtt vagy külön” címmel. Képviselő urat illeti a szó. VELKEY GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szakképzés, felnőttképzés intézményrendszeréről, annak átalakulásáról és az általunk javasolt irányokról szeretnék röviden beszélni. Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem a mondandómat. A szakképzés intézmén yrendszere a rendszerváltás óra folyamatos átalakulásban van. A felnőttképzés professzionális intézményrendszere ezzel szemben az 1990es évek elején jött létre Magyarországon egy világbanki projekt keretében. Ennek eredményeként az ország régióiban többsé gében kettő ilyen intézmény alakult. Ezek az intézmények természetesen a meglévő társadalmi problémák megoldására születtek, hisz a ’90es évek elején robbant ki Magyarországon az a munkanélküli tömeg, amelynek gondozása, kezelése komoly állami feladat vol t. A professzionális intézményrendszer elsődleges feladata tehát a munkanélküliek átképzése volt, emellett természetesen az intézményrendszert úgy hozták létre, hogy annak fontos feladata a munkaerőpiaci, piaci alapú képzések, továbbképzések, felnőttképzé s megszervezése is. Az intézményrendszer azóta is áll, működik, él, az önkormányzat és az állam sajátos
