Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
13 környezet minősége tekintetében - ebben benne van az adózás is és egy sor más dolog - a régió országainak túlnyomó többségénél jobban áll. Csak az adóra leszűkíteni ezt a problémát, csak az adó ra, mondom, az, azt hiszem, talán egyoldalú lépés lenne. Ezzel együtt egyetértek azzal: olyan messze el kell menni, amilyen messze csak lehet; sőt még azt is mondom, én nem tartom kizártnak, hogy annál messzebb el lehet menni, mint amit a kormány javasol. Mit mond a kormány? Azt mondja, hogy az első évben, 2009ben alapvetően költségvetési forrásból és az adórendszeren belüli átrendezésből év/év viszonylatban egy nagyjából 300 milliárdos adócsökkentést lehet megvalósítani, amelynek közel háromnegyede a váll alkozások terheit csökkenti, egynegyede a családok, a lakosság terheit csökkenti. Ez tehát gazdaságélénkítő hatású elsősorban. Hallom, hogy sokan azt mondják: ennél sokkal többet kellene. Igen ám, de amikor körülnézek, hogy honnan vegyük ezt a sokkal többe t, és különösen 2009 után, és megnézem, mire költ a költségvetés, hol van még igen sok tartalék, akkor azt látom, hogy olyan nagyságrendben, amit sokan szeretnének, egyszerűen nem találok pénzt. Onnan kellene elvenni, ahol már nagyon közvetlenül befolyásol ja ez, hogy milyenek a hétköznapok. Nem véletlen, hölgyeim és uraim, általában azt halljuk, hogy jelentős kiadáscsökkentés kellene, amikor pedig azt kérdezzük, hogy pontosan hol, mert ami nekünk kiadás, az államnak, az a másik oldalon bevétel az embereknek meg a vállalatoknak, kinek legyen kevesebb bevétele - ott már mindenki bizonytalanabbul fogalmaz. Természetesen nagyon örülnénk, ha itt egy nyitott vitát tudnánk lefolytatni. Azt gondolom, ebben az ügyben meg kell próbálni egyezségre jutni, kompromisszumr a jutni. Úgy, hogy kitesszük az asztalra, hogy ekkora adócsökkentésnek ez a következménye a másik oldalon. Ez akkor megvitatható az emberekkel. Hajlandóak vagytoke 1 százalékpontnyi további járulékcsökkentésért cserébe lemondani, mondjuk, a családi pótlék egyharmadáról? Ezek nagyjából arányban vannak egymással. Hajlandók vagytoke 3 százaléknyi járulékcsökkentésért cserébe lemondani majdnem egyhavi nyugdíjról? Igen vagy nem? Ez szerintem megvitatható kérdés, és érdemes is megvitatni. Igazuk van, amikor azt mondják nekem, hogy 2009 utánra azt mondom, hogy ha igaz az, hogy nem az átlagos adóterhelés sok, hanem hogy kevesen fizetjük, akkor be kell vonni sokakat az adófizetés alá. Leánykori nevén ezt úgy hívják, hogy kifehérítése a gazdaságnak. Fizessenek azok is adót, akiknek bár kellene, de nem fizetnek! Kétségtelen, ez egy nagyonnagyon macerás feladat. Ez része a kultúrának. Része a hétköznapjainknak. Így nőttünk fel, mi is. Mi, képviselők is erről beszélünk, de pontosan tudom, tisztában vagyunk azzal itt a parlamentben, hogy ha valaki otthon felújítja a lakását, akkor olyan ritka, mint a fehér holló, hogy a mester megkérdezi, kérünke számlát (Dr. Navracsics Tibor nevet.) , vagy ha igen, akkor az az igazság, mindjárt hozzáteszi: de ha kér hozzá számlát, akkor az sokkal drágább lesz, urambátyám! (Dr. Navracsics Tibor: Jó példa volt!) Bizony, átalakítani itt a szokásokat nem egyszerű. Szerintem nem is lehet egyik napról a másikra. Ráadásul nem szabad ilyen népnevelő stílusban politikát csinálni. Ösztönzőket, azt érdemes beletenni, olyan szabályokat, amelyek segítik ezt a folyamatot, hogy lépésről lépésre beljebb legyünk ebben a történetben. Hadd mondjak egy példát! Ha igaz az, hogy azért is működik így ez a rendszer, mert sem az nem érdekelt abban, hogy számlát a djon, aki adja, sem az nem érdekelt, aki a számlát kapja - márpedig többségében ez a helyzet, lássuk be , akkor mi lenne, ha legalább az egyik felet ebben jobban érdekeltté tennénk. Mondjuk, aki a számlát kapja, lakásfelújításkor az abban foglalt általáno s forgalmi adót levonhatná az adójából, abban a pillanatban lehet, hogy megérné neki azt mondani, hogy de hát nem úgy van az, kolléga, szerintem tessék ideadni azt a számlát nekem, aztán majd év végén az adómból az abban levő áfát vissza fogom kapni. Termé szetesen, mert - ebben őszintének kell lenni - a másik oldalon azt az áfát mi meg is kapjuk, mert ha a mesterembernek számlája van, akkor részt vesz az adózásban. Azaz azt szeretném mondani, azzal nem értenék egyet, ha úgy gondoljuk, hogy a kifehérítés sem mi más, mint hogy odaállunk valamennyi polgár mögé, és elkezdjük őket nevelni. Nem! Azt mondom, hogy segíteni kell abban, hogy itt a szokások megváltozzanak, pozitív ösztönzőkkel is.
