Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 13 (164. szám) - Képviselő frakcióból történő kilépéséről és képviselő frakcióba történő felvételéről - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1194 megállapítja, hogy bármely belső szabályozásban bármi hiba történt, akkor természetesen felelősségre kell vonni. Egy volt vezetővel szemben nagyon nehéz a felelősséget megállapítani. Arra kérem képviselő urat, próbáljuk ezt közösen úgy ér tékelni, hogy akik benyújtották a lemondásukat - s köztük volt a vezérigazgató is , ott jártak, és ők tudják, hogy emberileg mit éltek meg abban a pár órában. De a miniszterelnök úrnak volt még egy kötelessége: hogy a MÁVban a felelősség megállapítása ne egy volt vezetővel szemben történjék, és ha van tényleges vezető, akkor a vizsgálat végig tudjon menni, és történjék meg minden olyan, ami feltárja a helyzetet. Ahogy megígértük - például én személy szerint kedden reggel itt , a tapasztalatokat megosztju k a tisztelt Házzal, el fogjuk mondani, hogy milyen tapasztalatai vannak a vizsgálatnak, és milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy még egy ilyen tragédia ne következzen be. Kérem képviselő urat, tartsa be azt a játékszabályt, hogy tragédiából nem csin álunk politikai előnyt. Sajnálom, hogy önök ezt nem így gondolták. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelen tkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: “Csak együtt sikerülhet - válságkezelési programmal a stabilitásért” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztel t Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy történettel hadd kezdjem! Egy színházban tűz ütött ki. A színpadmester kijött a színpadra, és közölte a közönséggel, hogy tűz van. A közönség elkezdett mosolyogni, elkezdett nevetni. Amikor megismételte, hogy uraim és hölgyeim, tűz van, akkor egyre jobban nevettek és tapsoltak. A színház természetesen leégett. Kirkegaard, a filozófus azt mondta erre: a világ talán úgy fog elpusztulni, hogy nem vesszük észre, és nevetünk rajta. A z előző parlamenti vita néhány részlete ezt a színházi történetet juttatta eszembe. Mintha nem egészen vennénk komolyan azt, ami történt, vagy nem értenénk pontosan, hogy mi történt. Hogy válság van, az biztos. Azért a múlt héten valami egészen más történt , egy spekulatív támadás indult a magyar pénzügyi rendszer és a forint ellen, ami egy egészen más helyzet, amire azonnali reakciót kellett adni. Érdemes megvizsgálni, hogy hogyan jutottunk ide, és miért lettünk Európában a második célpont e vonatkozásban. Nyilván megvannak ennek a maga gazdasági okai. A magyar gazdaság kicsiny, nyitott, sérülékeny. Ennek egyik oka az, hogy 2002ben elfogadott az Országgyűlés három pártja egy olyan programot, a száz lépés programját, ami ennek az egésznek az alapját megterem tette. Onnan indulva szép lassan jutottunk el idáig. Aztán a másik dolog az, hogy nem sikerült az eurót időben bevezetnünk, még lépéseket sem sikerült tennünk, még azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor válhat stabillá a magyar pénzügyi rendszer, legalábbis támadhatatlanabbá azért, mert az euró lesz a nemzeti valutánk. S aztán vagy egy harmadik, legalább ennyire nem elhanyagolható oka ennek a támadásnak. Nyilván az ilyen spekulatív támadás azokat az országokat célozza, ahol a politikai stabilitás hiánycikk. Magyarországon kisebbségi kormány kormányoz, az ellenzék számbeli fölényben van, a kormánynak nincs olyan programja, amit képes lenne megvalósítani, hiszen kellő támogatottság hiányában ezt nehezen tudja megtenni, az ellenzék számbeli fölényét kihasználva sem tud olyan egyezségre jutni, amelynek eredményeképpen az ország, a gazdaság szereplőinek a helyzete javulna vagy javulhatott volna. Mit lehet tenni ebben a helyzetben, egy normális ország hogy reagál egy ilyen helyzetre? Nem kisebb dologról van szó, nem politikai szembenállásról, hanem a bankbetétesek pénzének a
