Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 8 (163. szám) - A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1144 Magyarország ugyan még nem tart ott, ahol Románia, ahol az elmúl t években tömegesen kapcsolódtak le a távfűtésről, ezzel nem javítva, hanem rontva saját maguk és az ország helyzetét, ugyanakkor - és ez az eléggé ellentmondásos javaslat is azt mutatja - tulajdonképpen Magyarország is lépéskényszerben van, és így a törvé nyhozás, a mi közös felelősségünk, hogy valami olyan megoldást találjunk, ami a jelenlegi lehetetlen helyzetből odébb viszi az országot. A büntetőjog ismeri az alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel való elkövetés fogalmát. Ez a törvénytervezet alk almatlan eszköznek minősülne büntetőjogi kategóriák szerint. Ez a törvénytervezet, mondom, egyébként rendkívül szellemesen - azzal kerüli meg a versenyképesség javításáról szóló címét, hogy egyáltalán nem foglalkozik a versenyképesség javításával. Ez valób an két évre szóló, nem számoltam úgy utána, mint Katona képviselőtársam, hogy lényegében ez egy választási évre szóló akció lenne, de el kell fogadnom, hogy jól forgatta a naptárt, és valóban arról szól a történet. De egy biztos: ez a tervezet az egységnyi távhőenergia árát semmilyen tekintetben nem csökkenti. Ad egy átmeneti, gyakorlatilag adott időszakra szóló minimális kedvezményt, és amiről talán a bizottsági előterjesztésekben kevesebb szó esett, gyakorlatilag a távhőszolgáltatásra mint közszolgáltatás ra kötelezett önkormányzatoktól elveszi az árszabályozás lehetőségét, önmagában is elég furcsa helyzetet teremtve ezzel. A tervezet címében és magában is már ellentmondásos. Ami a tervezet másik alapvető hiátusa vagy számunkra é rthetetlen dolga - bár igyekeztem államtitkár úr expozéjára odafigyelni , de osztanom kell Katona képviselő úr aggályát, hogy a fogalmi meghatározásoknál, a definícióknál sokszori olvasás után is érthetetlen számomra, vagy az én olvasatomban az derül ki, hogy a távhőtermelő és elosztó cégeket is megadóztatja, tehát azoktól von el, akik versenyhelyzetét javítani szeretné. Ha rosszul értem, akkor kérem, javítsanak ki. Nem tudtunk a tervezeten ilyetén eligazodni. Ezt egyébként szándékunkban áll majd módosító javaslattal - amennyiben lehet - orvosolni. A következő, amiről már említést tettem, hogy a törvényjavaslat az önkormányzatok ármegállapítási jogkörét a gyakorlatban megszünteti, illetve a Magyar Energia Hivatalhoz helyezi át. Nem is beszélve arról, hogy több mint száz távhőszolgáltató önkormányzat vagy erre kötelezett önkormányzat van, és ezek árképzési, ármegállapítási dolgai nagyon nagy mértékben eltérnek egymástól, tehát ez gyakorlatilag is elég lehetetlen dolog. Engedjék meg, hogy visszautaljak az ált alam a bevezetőben említett és sikeres távfűtési tevékenységet folytató skandináv vagy északeurópai országokra. Ott kivétel nélkül az önkormányzatok kezében van a termelésen és a szolgáltatáson túlmenően az ármegállapítás lehetősége is. Ez a javaslat két dolgot is okozhat. Az egyik az, hogy összevonja az összevonhatatlant, a másik, lévén, hogy egyfokú eljárásban jár el, az egészet átláthatatlanná, nagyon nehézkessé teszi, ennek következtében a távhőtermelők és szolgáltatók egyszerűen a likvid helyzetükben el fognak lehetetlenülni. Arról nem is beszélve, hogy a szolgáltatási kötelezettség, mint említettem, az önkormányzatoknál marad, a szabályozás pedig kikerül a kezükből. Nem vitatom azt, hogy a Magyar Energia Hivatalnak legyen rálátása, véleményezése, sza bályozási lehetősége, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy az elmúlt évtizedek alapján is a távhő díjának megállapításánál az önkormányzatok voltak azok, akik igyekeztek leszorítani, hiszen a helyi önkormányzat érdekelt abban, hogy a saját lakossága szá mára a szolgáltatás megfizethető legyen. Nem hiszem tehát, hogy ez a változás alapjaiban változtatna a díjmegállapítás általános irányultságán. Szándékosan nem mondok korrektséget, mert az, hogy ki milyen képlet alapján és milyen költségelemekkel számol, a zt ma is a hatóság és az önkormányzatok ellenőrzik. (19.20) Végezetül, de nem utolsósorban meg szeretném ismételni, ami a bizottsági javaslatokban már elhangzott, és aminek mi már sok alkalommal hangot adtunk, hogy amennyiben a kormány és kormánypárti poli tikustársaink valóban ennek a másfélkét millió embernek a jelenleg égető napi gondjain akarnak enyhíteni, akkor az áfacsökkentési megoldást válasszák. Nem értünk és nem értek egyet azzal, hogy ez a lehetőségeket szűkíti. Meggyőződésünk, hogy az áfatétel 2 0 százalékról 5
