Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 18 (132. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február-2007. február), valamint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február-2007. február) szóló beszámoló... - ELNÖK (dr. Áder János): - FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
1175 Köszönöm a szót, elnök úr. Hosszú ideje hallgatva ezt a vitát, bennem összegződött egy olyan vélemény, hogy itt ugrálnak a milliárdok, happy a világ, mert a magyarországi cigány kisebbség millió ilyenolyan k épzésben részesül, és olyan lehetőségei vannak, hogy az csoda. Majd biztos ezt fogja különben államtitkár úr is megerősíteni, amit az előbb elmondtam, de én meg az országot járva, eljutva azokra a helyekre, ahol ez a cigányság lakik, látom, hogy azok az el maradott részei az országnak nem ezt tükrözik. Budapestről, íróasztal mögül meghatározni, hogy mi a jó, a helyi oktatásba, mindenbe beleszólni és innen irányítani nem lehet. Ha nem vesznek benne részt, és nem partnerként kezeljük a helyi cigány vezetőket, a helyi cigányokat, a szülőket, ha nem vonjuk be iskolákba, mindig lesz megkülönböztetés, nem lehet leküzdeni, ezt kizárólag csak velük együtt lehet. A cigány embernek is egy becsülete van, őneki is kell ezt akarni. Ugyanannyi becsülete van, mint nekünk. T ehát ezt mind a kettőnknek együtt lehet megoldani, de nélkülük semmiképpen. Lehet hangzatos beszédeket mondani, milliárdokat emlegetni, programokat mondani, évek óta lett volna már lehetőség - hat éve vannak kormányon - arra, hogy változtassanak valamit. N em ezt tükrözi a valóság. A beszámoló mindent igazol, a papír. A valóság teljesen mást mutat. Köszönöm a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Áder János) : Farkas Flórián képviselő úr jelentkezett újabb hozzászólásra. FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Sándor Klára képviselő asszonytól azt kérem nagy tisztelettel, hogy ne nehezteljen rám azért, mert az igazat mondom. Hát az önök kormányzati cigánypolitikája egyenlő a politika cigánysorával. Én viszont azt sajnálom öntől, tisztelt képviselő asszony, ho gy ebbe a 40 oldalas beszámolóba, a liberális kisebbségbarát politikába csak annyi fért bele, hogy két dolgot említett: az asszimiláció és a kultúra elvesztésének a veszélyét. Ebben én egyetértek önnel, mert ha a kultúráját elveszíti egy kisebbség, egy nép csoport, akkor önmagát veszíti el, de higgye el, hogy a magyarországi cigányság esetében ma már Magyarországon nem ez a legnagyobb probléma önmagában. Ez is igen komoly gond, mert az előítéletesség rombolására a kultúrának a művészi szinten való bemutatása a legalkalmasabb, a nyelv elvesztése pedig tényleg a kisebbség elvesztésével jár. De tudja, mi a legnagyobb gond? Az, hogy máról holnapra nem tudja a családapa, hogy a cigány gyereke, a gyereke, a nevelt gyereke mit fog enni, foge valamit enni, és hogyan megy iskolába, és erről ma itt hosszan beszéltünk. Tehát azt szeretném kérni, hogy ne nehezteljen rám azért, mert eljött annak az ideje, hogy erről őszintén beszéljünk. Lehetne erről még őszintébben is beszélni, csak hát akkor nem a Magyar Gárdával kellen e foglalkoznunk, nem a kreált, botrányosított cigánypolitikával kellene foglalkoznunk, hanem valóságos cigányproblémával, cigányüggyel, és mondjuk, nem milliárdos nagyságrendű támogatásokat visszavenni a költségvetésből. Lennének eredmények, és mi ebben pa rtnerek vagyunk. ELNÖK (dr. Áder János) : Újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett Sándor Klára képviselő asszony. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy félreérthette a szavaimat. Ha neheztelést hallott k i belőle, akkor mindenképpen. Én azt kértem, hogy pártpolitikától mentesen próbáljunk meg erről beszélni, és azt tettem hozzá, hogy az előző ciklusban Magyar Bálint oktatási miniszter - aki elsőként tett ilyet - hihetetlenül fontos és nagyon jelentős előre lépéseket tett annak érdekében, hogy a szegregáció, az iskolai szegregáció végre megszűnjön. Abban semmi neheztelés nincs, ha ezt mondjuk. Én meg azt kérem öntől, hogy ön se nehezteljen rám, ha én meg ezt elmondom.
