Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
956 fizetni? Tegyük vissza azt, amit most elvettek? (Dr. Hargitai János: Így van!) Erre a kérdésre azért szükséges válaszolni, mert világosan kell látnia mindenkinek ennek a döntésnek a következményét, mármint a népszavazási döntését. Tisztelt Ház! Tisztelt El nök Úr! Azzal akartam kezdeni a hozzászólásomat, hogy a kampány véget ért, ezért érveket sorolni a népszavazási kérdések mellett vagy ellen a mai parlamenti vitában sem nem illő, sem nem hasznos. Az viszont nem haszontalan, ha megmutatjuk a népszavazáson r észt vevőknek és részt nem vevőknek, igennel szavazóknak és nemmel szavazóknak, hogy minden döntésüknek van következménye. (Dr. Hargitai János közbeszól.) Ez talán mégsem baj. (Domokos László: Nézzétek már a közvéleménykutatásokat!) Mégsem baj, mert nagyo n érdekes kiterjesztő értelmezései vannak az önök mondatainak, kiterjesztő értelmezései a népszavazási döntésről. Miről döntöttek az emberek a népszavazáson? Három kérdésről: akarnake fizetni tandíjat, akarnake fizetni vizitdíjat, akarnake fizetni kórhá zi napidíjat - nem többről, nem kevesebbről. Így hát mindazok az értelmezések, amelyek általában az egészségügyi átalakításról, általában a felsőoktatásról, általában a kormányzati politikáról, no meg általában az ország haladási irányáról szólnak, ezek ér telmetlenek. Ezeket ebben a vitában jó leszögeznünk mindazok számára, akikről úgy gondoljuk, hogy jó, ha tudják a döntésük következményeit. Ez nagyon fontos, és nagyon fontos a további mondandóm szempontjából is. Önök a kiterjesztő értelmezést úgy gondoljá k, hogy arra is kiterjed az értelmezési lehetőségük, hogy azt is megmondják, hogy mi most hogy érezzük magunkat. Azt mondják, hogy most dacosak vagyunk meg haragosak, meg mérgesek. Az önök értelmezési lehetősége erre nem terjed ki, tisztelt képviselőtársai m, ezért jobb, ha azok beszélnek a mi viselkedésünkről, akik látnak bennünket, s az alapján ítélnek meg, hogy mit teszünk. Ezért ezt a javaslatomat kérem, fontolják meg ebben a vitában, ha tehetik, hogy azt azért ne meséljük el egymásról, hogy ki hogy érzi magát, és pláne, hogy mi ennek az érzésének a következménye. Azt mondja valaki önök közül, hogy most itt ez bosszú. Bosszú az, hogy nem technikai értelemben jól terjesztettük be a javaslatot, mert ha ezt tesszük, Hargitai képviselő úr, akkor a következő é v január 1je lenne benne a dátum - ez lenne. Nem! Előrehoztuk ezt a döntést, azt mondtuk, megértettük, nem akarunk további zavarokat, ez április 1je. De hogy ennek a döntésnek nincs folytatása anyagi értelemben, azt mondják, hogy ez bosszú. És vizionálja valamelyik társuk, hogy innentől kezdve az egészségügy minden halottja a vizitdíj hiányának a halottja lesz, a kórházi napidíj hiányának a halottja lesz - mondják ezt önök. Önöknek - akik között ott ül Hódmezővásárhely polgármestere, az az ember, aki első ként sietett kijelenteni egy fájdalmas halál után, hogy ő az egészségügyi reform első halottja - mégiscsak meg kellene gondolni, hogy mit mondanak, és mit beszélnek. Nem lesz egyetlen műtőasztalról leesett beteg, egyetlen bent felejtett törlő a vizitdíj és a kórházi napidíj hiányának a baja. Az szakmai baj lesz, amit nagyon fogunk sajnálni. De ezt, ha lehet, ne tegyük. Mi legyen akkor ezután? - ez itt a kérdés. Magyarul - fogalmazzuk pontosan a kérdést : mi legyen 2008. április 1je és 2009. december 31e között? Mi történjen tehát azokon a területeken, amelyekről beszéltünk: egészségügy és felsőoktatás? Én a magam részéről perdöntőnek tartom, hogy egy április 1jei döntés a felsőoktatásban alkalmat ad arra, hogy mindenki megfontolja azt, hogy szeptemberben mi történik, nem hagy bizonytalanságban családokat és fiatalokat. (15.50) Egy április 1jei dátum kitűzése segít abban, hogy különféle zavarok ne legyenek járóbetegellátásban, alapellátásban, fekvőbetegellátásban. De ha javaslatokat teszünk arra, hogy m i történik, azért lássák be, hogy amilyen javaslatokat megtettek forrásokra vonatkozóan, ezek a javaslatok áljavaslatok. Egész egyszerűen nem igazak! (Dr. Hargitai János közbeszól.)
