Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
935 mondhatom azt, hogy talán új pénznek lehet nevezni azt, hogy 2008. év végéig az Európai Unió döntése értelmében jelentős mértékben kötelező Magyarországon a dohánytermékek jövedéki adóját meg emelni. Ez kellő forrást teremthet arra, hogy mondjuk, ennek egy részét, és ehhez még nyugodtan hozzá lehet tenni más élvezeti cikkek jövedéki adóját, ezekből az adónemekből nyugodtan lehetne az egészségügy részére forrásokat biztosítani. Jó lenne, ha ez a vita nagyon hamar kifutná magát, és jó lenne, ha a kormány nagyon gyorsan intézkedne ebből a szempontból. Természetesen módosító javaslatot fogunk benyújtani a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz, amelyben kötelezni kívánjuk a kormányt, hogy alkot mányos jogának tegyen eleget, és április 30ig hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj megszüntetése kapcsán forráskiesést jelentenek az intézményeknek. (Sic!) Köszönöm szépen, és átadom a szót Almássy Kornélna k. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ahogy ön is említette, az MDFnek két vezérszónoka van. Almássy Kornél képviselő úr, parancsoljon, öné a szó. ALMÁSSY KORNÉL , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum örül annak, hogy ez a tandíj, amelyet a kormány bevezetett, eltörlésre kerül. Na de nem azért örülünk ennek, mert mi feltétlenül a tandíj ellen voltunk, de ezen t andíj ellen, amit a kormányzat bevezetett, mindenképpen tiltakoztunk. A Magyar Demokrata Fórum azonban a sehova nem vezető igennem játékban nem kívánt részt venni. Úgy gondoljuk, hogy nem a tandíj kérdése vagy a tandíj léte vagy nem léte ma a felsőoktatás legnagyobb problémája. Az MDF a korszerű konzervatív oktatáspolitika részeként el tudja képzelni a tandíjat, na de nem olyat, amelyet a kormányzat bevezetett. És az MDF természetesen csak akkor támogatta volna a tandíj bevezetését, ha ez a felsőoktatás te ljes reformja mellett történik. A kormányzat azonban mind a mai napig adós maradt a valódi minőségi változásokkal. A politikának a magyar felsőoktatás helyzetéről nem igenre és nemre korlátozódó eldöntendő kérdésekben, hanem átfogó programokban kellene gon dolkodnia. A magyar felsőoktatás ugyanis a nemzetközi oktatás piacába integrálódva ennél sokkal összetettebb kérdéskör megválaszolása előtt áll. Mi, konzervatívok úgy gondoljuk, hogy arról, hogy mennyit ér ma a diplománk, nem ezen a szinten kell vitatkozni . Az öngondoskodás elvéből kiindulva a korszerű konzervatív oktatáspolitika elismeri az önrészfizetés létjogosultságát, de - ezt hangsúlyozzuk - csakis abban az esetben, ha ez valódi változtatásokkal párosul. Az állampolgárok hétvégén döntöttek, azt mondtá k, hogy nem kérnek tandíjat. Ez nyilván előrevetíti azt, hogy jó pár évig a tandíj kérdése nem fog felmerülni. Azonban azt gondolom, most a kormányzatnál van a labda, hogy azokra a kritikákra válaszoljon, amelyekre mi is felhí vtuk a figyelmet, miszerint a kormányzati felsőoktatási reformpolitikából csak annyit láttunk a bevezetésre, hogy be akarták vezetni a tandíjat, de igazából az elmúlt két évben a felsőoktatási reformkoncepcióban még talán azt az egy elemet találhattuk, hog y a professzorok 65 év felett is lehettek rektorok. Tehát nagyjából ebben merült még ki a felsőoktatási reformpolitika, és a tandíj bevezetésében, és számos kérdésben, amelyben előre kellett volna lépnünk és előre kellett volna mozdulnunk, a kormányzat nem lépett, és nem vezetett be változásokat. Hogy néhány példát és néhány dolgot mondjak, azt gondolom, érdemes lenne megfontolni a kormányzatnak. Most itt az idő arra, hogy a tandíj lekerül a napirendről, viszont a felsőoktatás strukturális problémáit meg ke llene oldani. Hetvenhárom egyetemből és főiskolából áll az intézményrendszer ma Magyarországon. Át kellene gondolni, hogy talán nem soke ez egy kicsit, és egy valódi piaci versenyt kellene a felsőoktatásban elintézni. Csak az állami és egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények vehessenek igénybe állami normatívát. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a felsőoktatási intézmények száma, legyen szó magánintézményekről, és azt tapasztaltuk, hogy egykét év után ezek az intézmények is szépen igénybe veszik a z állami normatívát. Amikor
