Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
933 Én azt gondolom, hogy van egy másik feladatuk önöknek, e z pedig az egészségbiztosítási törvény visszavonása. Vissza kell vonni az egészségbiztosítási törvényt, mert az egészségbiztosítási törvény másról nem szól, mint egy olyan feladatnak a megszervezéséről, amihez nem értenek. Én például nem értem a gazdasági miniszteri pozíciót vagy az SZDSZ elnöki pozícióját, de 20 százalékáért a fizetésének az elnök úrnak szívesen megszervezem a napi munkáját (Dr. Kóka János: Oké! Nulla forintot keresek.) , mint ahogy önök akarják szerveztetni a mi munkánkat. Éppen ezért én a zt gondolom, hogy erről tegyenek le. Szervezzék a saját munkájukat, és ne próbálják szerveztetni hozzá nem értéssel az egészségügyi dolgozók munkáját! Továbbá azt akarom mondani, hogy igenis kell a konszenzus. Kell a konszenzus az orvosok és betegek érdeké ben, de ne vonuljanak vissza olyan álságos eszközökkel ez alól, hogy nincs pénz, hol a pénz. A pénz a miénk. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Arra osztjuk el, amire nagyon szükséges. Nem az önöké, nem az önöké, az egész társadalomé. (Taps az ellenz ék padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy képviselőcsoport van még hátra a vezérszónoki körből, ez pedig a Magyar Demokrata Fórum. Jelezte a képviselőcsoport, hogy a rendelkezésére álló vezérszónoki időben két képviselőjük kíván szólni. A sorban első Csáky András, a Demokrata Fórum képviselője, neki adom meg a szót. Parancsoljon! DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képvisel őtársaim! Nem csalódtam, megmondom őszintén. Néhány órával a kampánycsend kezdete előtt lakóhelyemen, Cegléden a városi televízió interjút csináltatott velem, megkérdezte, hogy mi lesz a népszavazás eredménye, mit tippelek. Akkor azt mondtam, hogy nyilvánv alóan nem nagy meglepetés, hisz köztudott volt, hogy eredményes és érvényes népszavazás előtt áll az ország. Azonban az azt követő időszakkal kapcsolatosan félelmeimnek adtam hangot, hogy a politikai pártok nem fognak tanulni a népszavazás tanulságából, a kormány reakciója az lesz, hogy kijelenti, ő nem hajlandó az így kiesett bevételt pótolni, majd elkezdődik az egészségügy és az oktatásügy területén egy olyan ádáz politikai csata, amely az amúgy is megzilált viszonyokat tovább fogja rontani. És mit ad ist en? Még be sem zárták a szavazóhelyiségek ajtajait, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentette, hogy a kormánynak esze ágában sincs az így kieső bevételeket pótolni. Elindult egy olyan politikai harc, ami tulajdonképpen … (Dr. Kóka János és Herényi Károly beszélget.) Elnézést, nem akarom zavarni elnök urat (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És a frakcióvezető urat.) és a frakcióvezető urat, így van. Elindult egy olyan ádáz harc, amelyben tulajdonképpen a lényegről nem besz élünk. A népszavazás tanulságainak politikai vonatkozásait, gondolom, az élet fogja majd bebizonyítani, vagy ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. Nem titok, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem nagyon örült annak, hogy ilyen jellegű kérdések kerülnek népszava zásra. Európában, utánanéztünk, ilyen jellegű népszavazás a '80as évek elején Olaszországban volt, amikor a munkajövedelmekkel kapcsolatos népszavazás volt, bele is rokkant az olasz gazdaság, de nem hiszem, hogy most van itt az ideje a taglalásának. Döntö tt a nép, nagy többséggel sárga lapot mutatott a kormányzatnak, hisz alapvetően nekem az a véleményem, hogy nem magáról a konkrét kérdésekről döntöttek a választók túlnyomó többségében, hanem arról a kormányzati kommunikációról, arról a kormányzati teljesí tményről, amely az elmúlt időszakot jellemezte. Ami az egészségügyet illeti, azért többször elhangzott, ellenzéki barátaink szájából is és szocialistákhoz közel állók szájából is, hogy megfizették járulék formájában már a szolgáltatások árát korábban. Azér t egyet ne felejtsünk el, nem árt, ha visszatekintünk csak az elmúlt tíz esztendőre ebből a szempontból, hisz azokban az években, amikor az adó- és járuléktörvények vitája során a gazdaság élénkítése szempontjából fölmerült az, hogy járulékot kellene csökk enteni, akkor a patkó mindkét oldalán mindenki helyeselt, aminek következtében az elmúlt tíz év alatt az egészségügyben -
