Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - A 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat együtt... - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
928 amit 60 éve minden magyar állampolgár gyakorol, akik szerint nem a szegényeknek kell támogatniuk a gazdagot, hanem fordítva. Mi eddig is ezeket a szavazókat képviseltük, és ezek után is az ő szószólóik leszünk. Mert végre elindulhatott volna valami; végre ki tudott volna törni az egészségügy abból a több évtizedes csapdából, amire joggal panaszkodtunk nagyon hosszú ideig mindannyian. És végre a felsőoktatásnak is lett volna lehetősége arra, hogy akárcsak egyetlen egyetem l egalább bekerüljön a világ 300 vagy 500 legjobb felsőoktatási intézménye közé. A Szabad Demokraták Szövetsége azért kampányolt a nemek mellett, mert fontosnak tartjuk ezeket a kérdéseket; még akkor is fontosnak, ha ez a népszavazás hihetetlenül rossz eszkö z a magyar demokráciára nézve. Nem szeretnénk kétségbe vonni a népszavazás eredményét, ahogy nem szeretnénk késleltetni a választók akaratának megvalósulását sem, ezért támogatjuk azt a koalíciós indítványt, amely a 2007. február 14ei állapot visszaállítá sára törekszik. De ha feltesszük azt a kérdést, tisztelt ellenzéki képviselőtársak, amelyet önök tettek föl tegnap, illetve tegnapelőtt este, hogy ki nyert valójában március 9én, és ki vesztett, akkor a válasz egyértelmű: vesztettek az orvosok, vesztettek a kórházak, vesztettek a betegek, vesztettek a hallgatók, vesztettek az egyetemi tanárok. De van egy nyertese is ennek a március 9ei népszavazásnak. A nagy nyertese Kádár János, akinek az útmutatása szerint önök a politikájukat a legutóbbi időben összeál lították. A sors furcsa fintora egyébként (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vörös csillag!) , hogy Kádár János győzelme éppen Rákosi Mátyás születésnapján történhetett meg. Kádár Jánostól tanultuk ugyanis a mutyi Magyarországát, tőle tanultuk meg azt, hogy a fehérre mondjuk azt, hogy fekete, tőlük hallottuk azokat a hazugságokat, amelyekkel ma is próbálják etetni a népet, hogy ingyenesnek hívjuk azt a gondoskodást és odafigyelést, amit hálapénzzel vásárolunk, hogy magas színvonalúnak hívjuk a zsúfolt és koszos kórtermekben az elavult műszerekkel folytatott egészségügyi ellátást. (13.30) És a legfontosabb hazugságot is, hogy olyan politikát folytatunk, ami csak és kizárólag a saját rövid távú hasznunkat szolgálja, majd ezután ezt népakaratnak nevezzük. Ezt tanul ták önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, Kádár Jánostól. Az SZDSZ erre a rendszerváltás óta mindig nemet mond, és most is nemet mondott. Mi, akik nemmel szavaztunk, azt gondoljuk, hogy 1990ben valami elkezdődött, Magyarország része lett a szabad vil ágnak, ahol polgárok élnek, akiknek jogaik és kötelességeik is vannak. Ebben a szabad világban nem lehet a továbbiakban mutyikból megélni. Ebben a világban a valódi teljesítmények számítanak. Ebben a világban nem lehet az egyetemeken lézengve, csalással, k étes értékű diplomát szerezve sikeresnek lenni. Ebben a világban az egyetemi oktatásnak a tudományt naprakészen kell követnie. Ebben a világban nem lehet gyógyítani és az állampolgárok egészségét megőrizni anélkül, hogy az orvostudomány legutolsó eredménye it - mint a genetika, a noninvazív diagnosztikától kezdve az utolsó rákgyógyítási protokollokon keresztül a nanotechnológiával előállított beültetendő szervekig - alkalmaznánk. Ilyen oktatást és ilyen egészségügyet csak az egyén és a társadalom együttműköd ésével lehet létrehozni. Mi, akik nemmel szavaztunk, ilyen részvételre szavaztunk. Ennek a rendszernek a kiépítését akadályozta meg egy önök által képviselt mérhetetlenül populista politika, és még valami: egy érthetetlen és káros alkotmánybírósági határoz at. Az alkotmány szerint a költségvetést érintő kérdésekben ugyanis nem lehet népszavazást kiírni. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az emberek ne szavazhassanak maguknak kétszeres fizetést, ingyenes autót vagy 10 forintos sört. Azt hiszem, nem kel l sokat magyaráznom, milyen beláthatatlan következményei lennének annak, ha ezt megváltoztatnánk, és azt sem, hogy milyen hatással van a magyar demokráciára az, ha az Alkotmánybíróság egy döntése kimondja, hogy nem érinti a költségvetést a tandíj, a vizitd íj és a napidíj. Mert természetes, hogy érinti. És ezt a Fidesz is elismeri, amikor azt követeli a kormánytól, hogy az orvosoktól, az egyetemektől az ő népszavazásuk által elvett pénzt pótolja vissza. Erre a logikai csavarra fel kell hívnunk a figyelmet. A z Alkotmánybíróság
