Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény népszavazásra bocsátásának elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
93 Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban jelentkezett felszólalások végéhez értünk. Ezenkívül jelezte Bencsik János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, felszólalási szándékát. Öné a szó, képviselő úr. BENCSIK JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony ! Tisztelt Ház! Ugye, ez a Magyar Országgyűlés? Néhány percre azt gondoltam, hogy az olasz országgyűlésben töltjük az időnket, Wiener György képviselőtársunk felszólalása alapján. Nagy baj van ott is, gondja van a baloldali kormánynak a társadalommal. Talá n itt is, de sokkal nagyobb problémákat kell megoldanunk az elkövetkezendő időszakban. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) Többek között azt, hogy a késő délután folyamán önök által elfogadott törvény az elmúlt két évtizedben soha nem látott méretű és e rejű tiltakozást váltott ki egyrészt a társadalomban, másrészt pedig a szakmai körökben. A társadalombiztosítás rendszerével kapcsolatos reform szükségességét az ország lakossága elismeri, tisztelt képviselőtársaim, ugyanakkor a tervezett átalakítás tartal ma és módja iránt az állampolgárok több mint kétharmadának nincs bizalma, sőt azt kifejezetten ellenzi. Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr a törvény Országgyűlésnek történő visszaküldésével egyidejűleg kifejtette, semmilyen nagy reformot ne m lehet sikerre vinni a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül. (Zaj. - Az elnök csenget.) Szeretném kiemelni még egyszer: a terhet viselő állampolgárok bizalma nélkül; mert mindannyian tudjuk azt, hogy nem a kormány és nem az ellenzék viseli alapvetőe n a terhet a magyar egészségügyben, hanem a járulékfizető magyar állampolgárok. Tehát ha az ő megkérdezésük nélkül akarunk ebben a kérdésben döntést hozni, nem járunk el helyesen, mert ők a teherviselők, mindannyian, akik járulékot fizetünk. Erre persze né hány perccel ezelőtt azt mondták, hogy ez szakmai kérdés. Valóban szakmai kérdés, de ha az ember vízvezetékszerelőt hív (Zaj. - Az elnök csenget.) , akkor megnézi azt, hogy kit hív, megvan a választási lehetősége, és olyat hív, akiben megbízik. Annak ellen ére, hogy meglehetősen áldatlan politikai helyzet van Magyarországon, a magyar polgárok többsége még mindig az államban bízik meg, és azt mondja, hogy az állam legyen az, amely felügyeli, ellenőrzi és hozzáférhetővé teszi mindenki számára a megfelelő színv onalú egészségügyi ellátást. (18.40) A járulékfizető állampolgárok viselik a terhet, és őket meg kell kérdezni. A kormány programja egyébként, amelynek alapján a választók többsége bizalmat szavazott a jelenleg hatalmon lévő pártoknak, az egészségügy refor mjával kapcsolatban kifejezetten új társadalmi szerződés szükségességét hangsúlyozta. Egy ilyen szerződés az abban részt vevők teljes együttműködését és egyetértését feltételezi, viszont a délután elfogadott törvénnyel ennek a nagyívű elképzelésnek egyetle negy eleme sem látszik megvalósulni. A magyar egészségügy a benne dolgozók emberfeletti áldozatvállalása ellenére közismerten aggasztó helyzetbe került, s kizárólag egy széles körű társadalmi egyeztetésen alapuló reform változtathat a magyar lakosság elszo morító demográfiai helyzetén és általános egészségi állapotán. Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr, amikor visszaadta a törvényt megfontolásra, lehetőséget biztosított ennek az elmulasztott társadalmi vitának a lefolytatására. Lehetőséget és időt biztosított a társadalom számára, hogy ébredjék már föl, tájékozódjon, nyilvánítson véleményt, és az önök számára, tisztelt kormánypárti képviselők és tisztelt kormányzati tisztségviselők, lehetőséget biztosított arra, hogy meghallgassák az állam pol gárait; ne csak meghallhassák, hanem a többség álláspontját képviseljék itt, a tisztelt Házban. Itt szeretnék köszönetet mondani a civil társadalom nevében azon kormánypárti képviselők számára, akik az elmúlt hetekben vagy az elmúlt egy hónapban rendelkezé sre álltak, a választópolgárok rendelkezésére álltak, hogy meghallgassák őket. Hogy nem volt haszontalan ez az eltöltött egy hónap, és a köztársasági elnök úr is bölcsen döntött, mutatja azt, hogy legalább
